Nagyon szeretjük, minden évben készül legalább két ötliteres üveggel. Alulra szőlőlevél kerül, rá a hosszában 45 fokonként bevágott uborka, egy fej fokhagyma, az üveg szélére pedig meggyfalevél, friss kaporlevelek. Erre két-három jó púpos evőkanál só (ezt ki kell tapasztalni, volt, hogy kevés volt a két evőkanál, sója válogatja, viszont fontos, hogy ne jódozott legyen). Aki gondolja, tehet bele más friss fűszernövényt, én csináltam már kakukkfűvel, zsázsával, és borsikafűvel (csombor) is. Az egészet felöntjük vízzel és a tetejére kenyérszeleteket teszünk, ez fogja beindítani az erjedést. Aztán nincs más dolgunk, mint egy kistányérral lefedni, kirakni a napra, és várni, hogy a kovászos uborkánk elkészüljön. Figyelni kell, mert a kenyér megissza a vizet, ezt pótolni kell, ha úgy látjuk, hogy az uborka már kilóg a vízből. Az, hogy mikor lesz készen függ a kenyértől és függ a napsütés erősségétől. Figyelni kell, mert egy pont után már megpuhul és ehetetlenné válik. Ha úgy érezzük, hogy nekünk pont jó, akkor le kell szűrni, a levét is és az uborkát is hűtve tároljuk és fogyasszuk. A levénél nem sok finomabb és szomjoltóbb itóka létezik a meleg nyári napokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése