Megkezdődött az iskola, újra jönnek a dolgos hétköznapok. Sajnos. Jó volt egy kicsit pihenni, bár nálunk a december második fele elég érdekesen alakult.
Kezdtük azzal, hogy új kályhát kellett vennünk, mert hiába szerettük volna kihúzni ezt a telet is a régivel, már nem lehetett. Aztán, ahogy mondják, a baj nem jár egyedül.
Úgy kezdtük, hogy ajándékvásárlás céljából elindultunk Budaörsre, de nem értünk oda. A kocsi hatalmas kattogással leállt, úgy húzott minket haza a tesóm. Ájvé! (aztán hazafelé megbeszéltük, hogy ez csak azért történhetett, hogy elkerüljünk valami nagy bajt. Hiszen nincsenek véletlenek. Ha továbbmentünk volna, akkor baj lett volna. És miután hazahúztak minket, átültünk a kölcsönautóba, Érd előtt rátereltek minket az M6-ra, mert baleset miatt le volt zárva az út... Csak egymásra néztünk apával, és komolyan a hideg is kirázott)
Aztán végre kicseréltük a törött mosdókagylót, lett szép, új mosdónk, alul szekrénnyel, ahová lehet pakolni egy csomó mindent, nem lett teljes az öröm. Ezt az új mosdószekrényt ugyanis a falhoz is rögzíteni kell, ezért falfúrás, tiplizés (amit mi a vályogházunk miatt beragasztunk), másnapi száradás után sajnos rá kellett jönnünk, hogy elfúrtuk a melegvizes csövet. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Víz újra elzár, csempe lever, fal kibont, és íme látható lett, hogy a melegvizes rézcső közepén gyönyörűen ott virít a két lyuk. Persze 12-es átmérőjű csőre való toldót (ami úgy működik, hogy kivágod a rossz részt, és ezt a toldót csavarozható megoldással "betoldod" a hiányzó rész helyere) nem lehet kapni. Szerelő kihív, hiba kijavít. Még este "visszafalaztam" a lyukat és felraktam a levert csempék helyett az újat. Ettől nagyon be voltam tojva, de végül is nem volt olyan nehéz, pláne, hogy a körben lévő csempék megvoltak, így nekem csak a sort kellett követni.
Másnap újra megnyit a víz, nem folyik a falból. Éljen! Este még kiégett az izzó a fürdőben, ugyan nem nagy meló kicserélni az izzót, de azért a drámai fokozódás érdekében leírom.
Másnap estére elfogyott a melegvíz. Gyanús volt, egyre gyanúsabb. Biztos a bojler. És tényleg. A vízkőre gyanakodtunk. Bojlerből a víz leereszt, szétszed. Itt készítettem egy videót, és rengeteg fényképet, hogy a kábelek visszaközözgetésénél ne legyünk bajban. Bojler kipucol, új anód beszerel, fűtőszál megvásárol, beszerel. Visszakötözget. Bojler feltölt vízzel. Nem indul. Szétszerel. Új hőfokszabályozót vásárolna. De nincs. Bolt nincs. Ünnep van. Majd ötödikén. Vár. Mást nem tehet. Melegvizet a kályhán melegít.
Aztán mivel Pesten volt dolgunk a hétvégén, beugrottunk az ottani hódos boltba. Van hőfokszabályozó! Éljen! Hazajön, beszerel. Bojler nem indul. Irány a város, új relét venni. Relé beszerel. Bojler nem indul. Tanácstalan, elkeseredett. Nincs ötlete. Aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy órák múlva világít a piros lámpa az oldalán. Éljen!!! Komolyan mondom ugráltunk örömünkben!
Aztán a bojler mizéria közben a Keve elkezdett köhögni. Szegény ülve aludt két éjszaka, mert úgy nem köhögött. Komolyan mondom, hogy semmi sem segített. Sem a házi praktikák, sem a gyógyszer. Nagyon lassan javul, ma nem is kezdi a sulit...
Már csak azt kívánom, hogy a kocsinak is "csak" az legyen a baja, amire gondolunk, ne nagyobb. És akkor remélhetőleg egy jobb év vár ránk, mint a tavalyi.
Sőt, mindenkinek azt kívánom, hogy egy sokkal-sokkal jobb évet kezdjen most, mint az eddigiek közül bármelyik is. Kitartást kívánok az újévi fogadalmak megtartásához. Bár az idén én nem fogadtam meg semmit, azért szeretnék néhány változást elérni. De erről majd legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése