Úszóverseny

Múlt héten úszóversenyt rendeztek az uszodában, ahová Keve is jár úszótanfolyamra. Bár már tavaly is voltak ilyen jellegű versenyek, akkor még azt mondta, hogy nem akar indulni, mert biztosan szomorú lenne, ha nem nyer. Persze, mivel kicsikről van szó, úgy rendezik ezeket a versenyeket, hogy mindenki nyertesnek érezze magát. Mindenki feláll a dobogóra, (mert persze dobogó is van :) az első kettő helyezett az első helyen, a harmadik, negyedik a második helyen, a többiek pedig a harmadik helyen állhatnak. És mindenki kap érmet meg egy tábla csokit. Gratulálnak nekik, van kézfogás, teljesen mint egy "igazi" úszóversenyen.
Keve nagyon izgult a verseny előtt. Félt, hogy utolsó lesz. Persze vigasztaltam, hogy ez egy játék, nem kell komolyan venni, a lényeg a részvétel, meg hogy kipróbálhatja magát másokkal is, mert a nyolc indulóból csak egy kisfiú volt a csoporttársa, a többiek más edzőnél úsznak. (és sajnos vannak olyan gyerekek is, aki versenyszerűen úsznak, tagozatos iskolába járnak, és mégis elhozta őket az edzőjük, én őket nem engedném indulni a teljesen "amatőr" gyerekek között, mert egyszerűen összehasonlíthatatlan a két kategória, de mindegy...)
Szóval, Keve a négyes pályán indult, hátúszásban. Nagyon-nagyon ügyes volt és a harmadik helyen végzett!!! (tehát felálhatott a dobogó második fokára)
Olyan büszkén állt ott a dobogón és nézegette az érmet a nyakában, hogy jó volt nézni. A legjobb rész persze az volt, amikor megnézte az érmet a nyakában, és egyből a lelátót fürkészte, hogy hol vagyok. Na ez egy igazi könnybelábadós rész volt...
(a lelátó tetejéről tudtam filmezni, ami elég messze volt a medencétől, ezért is ilyen homályosak a képek, mert  a videóból lettek készítve)

A rajtnál:

A célban, ő az, aki a fehérpólós lány mellett ér célba:

Az érem:

:)

És megtaláltam anyát a szememmel :) (ez aztán tényleg nagyon szívmelengető volt :)