Nagyon rápörögtem erre a kovász témára, de szerintem azért, mert nekem találták ki. Nem kell egyszerre sokat bíbelődni a tésztával, hanem többször keveset. Hajnalban hozzákeverem a liszthez és a többi hozzávalóhoz, összekutyulom, hagyom állni, majd négyszer-ötször még át-átdagasztom a tésztát. Végül összesen 6 óra kelesztés után pedig megsütöm. Addig pedig lehet az udvaron ténykedni, hiszen az átgyúrás nem vesz igénybe 5 percnél többet, mégis délre már süthető állapotban lesz a tészta, ebédidőre pedig ott fog illatozni a frissen sült kovászos cipó, kifli, ciabatta, stangli stb.
Most egy rozmaringos-tökmagolajos ciabattát készítettem, aminek receptjéhez az ötletet a Nők Lapja konyha Desszert különszámában olvasható recept adta.
Hozzávalók:
40 dkg kenyérliszt
15 dkg kovász
2 dl langyos víz
1 dl tökmagolaj
2 teáskanál só
2 ág rozmaring lelevelezve (ez milyen jó szó :) és a levelek felaprítva. Az ágat sajnos nem tudjuk belevágni, mert kemény és fás - élvezhetetlen lenne a rágása.
1. lépés
A kimért liszthez hozzádobom a sót, beleteszem a kovászt, kissé megkutyulom, hogy a kovász elkeveredjen a liszttel.
2. lépés
Hozzáadom a többi hozzávalót és úgy tessék-lássék összedolgozom őket, hogy nagyjából egyben legyenek.
Letakarom egy tiszta konyharuhával, majd meleg helyre teszem. Innen kezdem el mérni a hat órás kelesztési időt.
Kb. fél óra múlva újra átgyúrom-dagasztom, majd ezt még háromszor-négyszer megismétlem, mondhatom akkor, amikor éppen arra járok... De tényleg nem szoktam az órát nézni... Az utolsó két-két és fél órában viszont békén hagyom, hogy pihenjen.
Ilyen lett a kelesztés után:
Láttam olyan recepteket is, amikben az összes kelesztési időre 3-4 órát írtak. Nekem a múltkori kenyérnél bejött a hat óra, ezért én nem fogok kísérletezni ennél kevesebb idővel. Szépen megkelt, a belseje is gyönyörű lyukacsos lett, a héja pedig ropogós, tehát minek azon változtatni, ami jól működik :)
A hat óra letelte után lisztezett deszkán téglalapra formázom a ciabattákat, és még egy órát pihenni hagyom őket, konyharuhával letakarva. A tetejét nem szokták bevagdosni, de azért persze ezt döntse el mindenki maga :)
A formázás lépései:
Először egy hengert formáztam a tésztából, ezt pedig négy részre osztottam (egyszer félbe, aztán a feleket megint félbe)
Most jön a formázás: mind a négy tésztadabot először egy téglalappá nyújtottam:
A felső egy harmadát ráhajtottam az alsó két harmadra:
Majd az alsó részét is felhajtottam: (tulajdonképpen egy kicsit lapos hengert hajtogattam a tésztából)
Aztán a bal szélét behajtottam:
Aztán a jobb szélét is. Megfordítottam a bucit, hogy a hajtogatás legyen alul, kicsit megnyomkodtam, hogy igazi szép téglatest alakja legyen.
És ekkor még hagytam pihenni így egy órát:
A pihentetés vége előtt meggyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen 220 fokra, az aljába pedig egy vízzel teli fémedényt tettem. A pihentetési idő leteltekor pedig vizet locsoltam a sütő aljába (kb. 2- evőkanálnyit) és betettem a ciabattákat sülni. Akinek van kéznél egy tiszta spirccelős flakonja, az nyugodtan fújja be vele az egész sütőt, - nálam ez még beszerzés alatt van, úgyhogy addig kézzel spriccelek :). 15 perc után levettem a hőfokot 180-ra, és így még sütöttem őket 30 percet. Amikor elkészültek, rácsra téve hűtöttem ki őket, mert különben ha az aljuk nem tud szellőzni, akkor "beszalonnásodik".
Finom íze lett, a színéről nem is beszélve. Olyan Shrek-esek lettek :) a tökmagolajtól. Persze bármilyen más olajjal is kipróbálható, a fűszerezésről nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése