Másnap kilenckor már a földön voltunk és elkezdődött a kévézés. Azért döntöttünk ez mellett, mert a bálázó ember nem tudott (akart) kiskocka bálákat bálázni, hanem csak nagy körbálákat. Azokat pedig mi nem tudjuk tárolni, mivel a padlásra és a hidasra (egy lábon álló tulajdonképpen szalma-széna-lucernatároló építmény, a lába kb. 150-160 magasan áll, alatta vanak a csirkék meg a pulykák.) nem tudjuk felrakni.
Tehát kévézés. Három kéve kb. egy bála. Egész nap hordtuk, a végén szóltunk egy ismerősnek, hogy segítsen a platós kocsijával, így végeztünk este nyolc órára. Én a Citroennel és utánfutóval kb. 35-38 kévét tudtam behozni, a platós autó nem sokkal többet. Lepakoltunk az udvaron, és nem maradt hely. Mindig szíven ütött a látvány, akárhányszor előrementem, hogy hátratalicskázzam a kévéket (ötöt tudtam egyszerre eltolni gond nélkül). Annyi hely volt, mint egy labirintusban. Teleraktuk a padlást és a hidast is, felhordtunk 400 kévét. Ennyi fért föl. A többi (két nagy halom) lent letakarva várja a sorsát. Tehát fogalmunk sincs, hogy összesen mennyi kéve lehet. Az biztos, hogy éjjel negyed háromkor mentünk be aludni. Másnap hatkor keltem - apa már fél hatkor elindult dolgozni - és összegereblyéztem az egész udvart, mert mindenhol lucerna és lucerna, mint egy vastag szőnyeg.
De megérte a kitartásunk, mivel másnap délelőtt eleredt az eső. És ha megázott volna, akkor nincs segítség. Nem tud újra kiszáradni, megrohad, kuka. Megúsztuk. Levágástól behordásig nem esett az eső. Ez igazán szerencsés kaszálás volt:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése