Furcsán alakult az idei születésnapom. Két okból is, az egyiket leírom, a másikat takarja jótékony homály. (de azért majd szurkálok be néhány keresetlen megjegyzést, hogy soha ne felejtsem, milyen primitív az emberi butaság)
Hajnal négykor keltünk, mivel a levágott lucernánkat rendbe kellett sodorni. Azért kell ilyen hajnalban csinálni, mert a rendsordó általi dobálást csak a harmatos lucerna képes túlélni, máskülönben lepotyogna a levele, és ezzel az értelme is. A rendsodrás lényege az, hogy hosszú csíkokba (rendbe) dobálja a növényt, ezáltal előkészíti a bálázásra. A bálázó ezeket a sorokat "megeszi", vágja, tömöríti, és a végén kinyomja a kész bálákat.
Szóval nagy premier előtt állt a kézi rendsodrónk, ugyanis tavaly nagyon rosszul vizsgázott. A földünk tulajdonképpen egy domboldal, és nem tudott rajta feljönni, és a gyertya is folyton szarakodott. Apa azt találta ki, hogy vesz egy sokkal nagyobb (kétszeres) teljesítményű motort, és kicseréli. Napokig szerelte, ez ugye azzal is járt, hogy a régi kormányt, keretet szét kellett vágni, hiszen az új, nagyobb motor nem fért bele a régi keretbe. Ment a flex, a hegesztő, de végre elkészült és tökéletesen vizsgázott.
Ami problémák előjöttek, az nem a gép hibája volt, hanem a túl nagy lucernáé. Évek óta megvan, de ilyen hatalmas még soha nem volt. Kétszer állt meg a gép, mivel a sodró fésűk, ahogy söpörték a lucernát, rádobálták a kardántengelyre is, ez pedig feltekerte magára a lucernaszálakat olyan vastagon, hogy megállították a tengelyt, ezáltal a gépet is.
Megcsináltuk, láttuk mi, hogy sok lett, de hogy mennyire, az csak másnap derült ki.
A nap érdekessége még, hogy én eközben még elszaladtam a tortámért, :), amit apa rendelt, de ugye elhozni nem tudta a rendsodrás miatt. Közben volt egy kisebb családi dráma, és itt jön a jótékony homály. (igaz ez csak az olvasóknak lesz homály, én míg élek nem felejtem el, az biztos) De a lényeg, hogy mindenki akit nagyon-nagyon szeretek (Gábor, Olivér, Keve, Nimród, Tibi, Niki, Dagi, Gabi :)))) felköszöntött, igaz telefonon, illetve sms-ben, (másnap a Tibi verset is írt nekem) de százszor többet ér az igazi szeretetből jövő köszöntés, még ha nem is személyesen történik.
Ennyi:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése