Nimród elesett

és olyan szerencsétlenül - és mégis szerencsésen - hogy az üveglapos asztal széle pont a szeme sarkát találta el, és mégis szerencsésen, mert a szemének semmi baja nem lett. Nagyon megijedtem, és persze ő is. Nálunk a fiúk, ha valami trauma éri őket, akkor sírás után általában elalszanak. Így volt ez most is. Másnap reggelre bedagadt a szeme, szörnyen nézett ki. És akkor már látszott, hogy nemcsak a szemén van sérülés, hanem a kerek asztallap az orrát is felsértette. Sápadtan néztem őt, ez a kis tündér meg - gondolom észrevette, hogy mennyire sajnálom őt, pedig nem szóltam semmit - mosolyogva mondogatta: Nem fáj, anya!

Szerencsére az étvágya az most rendben volt (kivételesen, ugyanis vannak napok, amikor úgy  gondolom, hogy fényevő :)