Nem térek magamhoz, komolyan... A születésének minden egyes pillanatára emlékszem, mintha tegnap lett volna. Emlékszem milyen volt, amikor a császáros altatásból felébredtem és a szobatársamnak hozták a csecsemős nővérek a kisbabáját, az enyémet meg nem... - Ó, majd három óra múlva felhozzuk őt is, nem gondoltam volna, hogy már felébredt, kismama... És feküdtem a hátamon, mint újdonsült anyuka, és olyan nyomorultul egyedül éreztem magam, mint még soha... Akkor még a császárosok nem választhatták a baba-mama szobát, csak 4-5 nap elteltével. Igen 4-5!! Kilenc napot voltam kórházban Olivérrel, mert hiába mentem be 26-án este 10-kor, csak 27-én délután 17 órakor toltak be a műtőbe, és akkor még az volt a szabály, hogy aki kettő óra után szül, annak csak másnaptól számítják a bentlétét, tehát az lesz az 1. napja. És a császárosokat akkor még a 8. napon engedték haza. Kevénél már baba-mama szobába kerültem első naptól (igaz ő nem császáros baba lett :) csak éjszakára kellett "visszaadnom", aztán az utolsó előtti nap a csecsemős nővér megkérdezte, hogy mivel nagyon sok a baba, mit szólnék hozzá, ha nálam maradna éjszakára is Keve. Naná!! Nimródnál pedig már lehetőségem volt, hogy első perctől kezdve éjjel-nappal együtt lehessünk. Éltem is vele :)
Na de szülinap: Minion tortát sütöttem Keve segédkezésével. Jól faragható piskóta volt az alap. A töltelék 900 g túró, egy nagy tejföl háromnegyede és ízlés szerinti méz keverékéhez adtam 2 dl cukormentes habtejszínben elkevert 4 db zselatin fix-et.
A piskótából egy akkora tál segítségével, amekkorának a majdani minionom testét képzeltem, kiszúrtam karikákat, ezeket keresztben megfeleztem.
A megmarad sütidarabokat pedig félretettem, mert ezekből készítettem el a feje búbját képező domború részt, szintén a képen látható kiszúró tál segítségével. Méghozzá úgy, hogy folpackal kibélelem, aztán a sütimaradványokból készítek egy réteget az aljára, erre jön a túrós krém, majd megint sütidarabok, majd krém, egészen addig, míg a tál tele nem lesz. Ezt félre kell tenni egy éjszakára, hogy ez a forma biztosan olyan maradjon, amilyennek szeretnénk, amikor kiemeljük a folpack segítségével. Aztán a kerek lapokat is megtöltöttem jó vastagon túrókrémmel.
A kis kiszúróval készített sütiforma pedig a torta része lesz. Azt találtam ki, hogy az én Minionom előtt lesz két kis tortácska, az egyikbe a négy darab gyertyát szúrom majd, a másikba pedig az egyes és hatos gyertya kerül. Így ez egy közös nagy torta lesz, de azért mégis mindenkinek lesz egy saját kicsi tortája, amin elfújhatja a gyertyáját.
A maradék túrókrémmel pedig bevontam a torta külsejét is, ezzel eltűntetve az esetleges egyenetlenségeket.
Másnap reggel kiemeltem a folpackos fejrészt, ráhelyeztem a "testre" és ez is bekenegettem a maradék túrós krémmel:
Aztán elkészítettem a szokásos tortabevonó anyagot, azaz a viaszt. (egyszer 500 g-ot) Ötféle színre lesz szükségem. Mivel sárgából kell a legtöbb, a testhez, a karokhoz, ezért ebből tettem félre a legtöbbet. A második szín a kék, a nadrághoz, a lábakhoz. A harmadik a fekete, a szemüveghez, a cipőhöz és a kezekhez. És kell egy nagyon pici fehér a szemhez, és egy pici piros a nyelvnek.
Először a sárgát színeztem meg és bevontam vele a Minionom testének alját addig a magasságig, ahol majd a szemüveg szíja halad körbe a fején. Ezt azért tettem, mert könnyebb úgy borítani, ha nem egy darab anyagból próbáljuk meg, mivel úgy fodrozódna a viasz, és muszáj volna kivágni belőle egy darabot hosszában, hogy ne legyen csúnya, annak a helye pedig látszana.
Az hogy mekkora "anyagra" van szükségem, hogy körbe érjen egy madzag segítségével mértem le, a magasságát pedig szemre benéztem, hogy hogyan mutatna jól.
Ezután beborítottam a feje búbját is, és elkészítettem a kék viaszt a nadrágnak:
Itt látszik, hogy a két sárga anyag találkozik, ezt fogja majd a szemüveg szíja eltakarni.
Aztán elkészítettem a nadrág hátulját is. A nadrág szélein végigtoltam a derelyemetszőt, így azt a hatást kaptam, mintha varrva lenne a nadrág. Készítettem még zsebet is a nadrágra, sőt gombokat, gomblyukkal és ebbe pedig kék anyagból "cérnát" helyeztem. Szintén kékből elkészítettem a lábait. Sárgából a kezeit. Megszíneztem a feketét, elkészítettem a szemét és a szemüvegét, felraktam a szíjat is.
A két pici tortácskát is bevontam a viasszal, úgy, hogy minél színesebbek legyenek. Megformáztam a nyelvét, vágtam késsel egy nyílást a szájának és beledugtam. A kezeket egy esőcsepp alakú formából készítettem úgy, hogy a "csepp" kerek végét háromfelé szedtem, ezek lettek az ujjak.
Aztán már csak a "hajzuhatag" volt hátra, ceruzával nyílást ejtettem a fejtetőn és ebbe nyomkodtam bele a hengerre formázott fekete "hajszálakat". Aztán maradt még egy kis sárga és piros anyagom, ebből pedig gyertyát gyártottam, ami az eredeti képen a Minion előtti tortába van szúrva, de mivel én oda igazi gyertyát szántam, amit elfújhatnak, ezért az én gyertyám a kezébe került. Amit elrontottam, és legközelebb másképpen csinálnék az az, hogy a szemet túlságosan lentre tettem, nem volt kellő hely a szájnak, ezért utólag a nadrágból ki kellett vágnom egy darabot, hogy jól mutasson a nyelv.
Ilyen lett:
És persze apa rögtön meglátta a poénhelyzetet a tortaszeletelésnél. Volt skalpolás, kés fejbe állítása stb.
És a buli végén már a Minionon is meglátszottak a mulatozás nyomai. Vicces, gyerekek, nagyon vicces... :)
Kérem a gyengébb idegzetűeket, most ne nézzenek ide. Ugyanis ezen a képen látszik, hogy hogyan néz ki belülről szegény Minion. De ehhez gerincműtétet kellett rajta végrehajtani. Borzalmas képek következnek :))
Még egyszer boldog-boldog születésnapot fiúk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése