Olyan, mintha tegnap történt volna. Tele volt a teste lilás apró pöttyökkel. 13 és fél órát küzdött, mire előbújt. Nem nagyon hittek benne, hogy egyedül képes lesz rá, mivel a testvére császármetszéssel jött a világra. Néha-néha rámnéztek, úgy gondolták, majd eljön a megfelelő idő, aztán betoljuk a műtőbe és kész. De egyvalamivel nem számoltak... Hogy mi azt már jóelőre megbeszéltük Kevével, hogy ügyesen meg fog születni. Nincs vágás, nincs gerinc érzéstelenítés, altatás. Nem iszonyodtam jobban semmitől, mint a hangtól, amikor a császár előtt az érzéstelenítésnél betolják a tűt gerincbe, és az recseg, ropog. Na, ezt soha többé nem akartam átélni. Olivér császárral született, és mivel az érzéstelenítés nem sikerült, a végén elaltattak, és hiába keltem fel már akkor mikor kifelé toltak a műtőből, az én fél hatkor született babámat csak este fél tízkor hozták fel nekem. (ÁÁ, nem gondoltam, hogy ébren van - volt a válasz) Ezt nem akartam soha többet.
Szóval Keve szótfogadott. Szépen fájdogáltunk, aztán egyszer csak bejött a szülésznő, gondolta megvizsgál. Aztán lett ám nagy kapkodás 9 cm-re ki voltam tágulva. Szaladtak az orvosomért és nem sokra rá (de igen, sokra rá, mint utóbb kiderült) megszületett az én lila-kék pöttyös kisfiam. Aztán persze elaltattak, mivel az első baba császáros volt, ezért ellenőrizni kellett a heget, úgynevezett betapintással.
(Aztán a harmadik babánál rutinosan kértem, hogy ehhez se altassanak el, inkább kibírom azt a pár másodperces tortúrát, - ami aztán a rutintalan orvosnak köszönhetően nem pár másodpercesre sikerült, és a végén a főorvosnak is meg kellett néznie, de ez most nem ide tartozik. A szülésznő nagyon csodálkozott, de megkérdezte nekem, az orvos pedig simán belement.
Délelőtt 11 óra 25 perckor megszületett a második kisfiam. Soha nem felejtem el, amikor a hasamra tették, én átöleltem, ő pedig egyből elhallgatott.
Ennek ma pont nyolc éve...
Isten éltessen kisfiam, nagyon-nagyon szeretünk!!!!
A nagy napra pedig fekete erdő tortát sütöttem, persze mi mással a tetején, mint egy focilabdát szorongató kisfiúval :)
Isten éltessen, Keve!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése