Végre! Végre, végre! Már csak a szombati nyolcadikos ballagás (kötelező az összes tanulónak, ha ballag valakije, ha nem :( ) és az évzáró van hátra, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés.
Túl vagyunk az osztály- és csoportkiránduláson, mindenki jól érezte magát, elfáradt. Nimródék apával a Budakeszi Vadasparkban voltak, Kevéék Ópusztaszeren, Olivér osztálya pedig a Sobri Jóska Kalandparkban töltött el egy felejthetetlen napot. (ja, felejthetetlen, ugyanis a főzni nem tudó osztályfőnök néni által készített paprikáskrumpli a végén a kukában landolt..., na, erre nem mondok semmit, pedig lenne mit. Tele krumplival, füstölt kolbásszal. Szegény bográcsétel sorsa már a hagymánál megpecsételődött, mikor is az osztályfőnök 20 fej vöröshagymát osztott ki az osztálynak, hogy pucolják meg, vágják fel, és kezdődhet a bográcsozás. Azt még azért elmondom, hogy nyugdíj előtt álló tanerőről van szó, nem mondhatjuk rá azt, hogy egy hamvas kezdő, majd megtanulja. Ami igazán bosszantott a dologban az az, hogy elsőben is volt egy kísérlete a parikáskrumplival, akkor egy kb. 10 cm-es szénné égett réteget sikerült a bogrács alján létrehoznia. Annak aki először kapott még nem volt olyan necces, de ahogy fogyott a felső réteg, úgy kerültek elő a szénné égetett darabok is. Szóval ebből tanulhatott volna, ha akart volna. Felkészülhetett VOLNA, hogy ilyen malőr ne forduljon elő még egyszer. Vagy a másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem főz. Mert NEM TUD! Persze az alapanyagok az osztálypénzből lettek vásárolva, amit ugye a szülők adnak össze, és csak a kolbász volt majdnem háromezer forint. Oké, az elosztva a 21 diákkal nem akkora összeg, de azért mégis.. Ahogy vidéken mondják: könnyű máséval verni a csalánt... A szeptemberi szülői értekezleten azért majd szóba hozzuk, hogy idén bármit, bárhová, csak ne akarjon főzni. Ő, legalábbis.
Na a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, Olivérnek még van három hét gyakorlata (egy hét elméleti, egy hét gépi és egy hét kézi forgácsolás) Szegény...
Aztán jöhet a nyár. Tervek vannak szép számmal, remélem minél többet meg is tudunk valósítani belőle. Túl vagyunk az első bálázáson, nagy nehezen. Két hetet áztatta az eső, mire olyan állapotba került, hogy bálázható legyen. Az benne a mázli, hogy az első kaszálás erősen füves, és a szénát nem viseli meg annyira, a sok ázás, forgatás, újra rendsodrás, mint a lucernát. Ott már csak a szár maradt volna, semmi levél, akkor pedig nem ér semmit. Nagy körbálákat csináltattunk. 13 darab lett :) Még soha nem volt saját készítésű nagy körbálánk, mert ugye nehezebben tudjuk tárolni, mint a kis kockabálákat. Úgyhogy most itt sorakoznak az udvaron a hatalmas hengerek, mintha valami óriás kiborított fakocka játékából gurultak volna ide. A pakolás napján a karizom edzésünk is megvolt, ugyanis kézzel görgettük fel az utánfutóra a bálákat (350 kg/db), aztán itthon meg kézzel le, és helyére gurít.. :) Ez egyébként ha kiskocka bála lett volna, akkor 200 db-on felüli mennyiség jött volna ki belőle, amivel ki tudja mikorra végeztünk volna, mire felpakoljuk a helyükre.
Lezajlottak az ellések is, a végeredmény hat kiskecske, (öt gida, egy gödölye). Sajnos ketten elpusztultak, de a megmaradottak nagyon szépek, egészségesek, és olyan rosszak, mint az ördögök.
Az egyik anyát már fejem is, és nemsokára nekiállok a kecsketejes szappan elkészítésének.
Röviden ennyi az elmúlt két hétről. Mindenkinek kellemes nyarat, sok pihenést kívánok.
Ja, és senki se izguljon a bizonyítványa miatt. Édesapámat idézve: Ezek csak számok... És tényleg, az iskolában való megfelelés nem egyenes út az életben való megfeleleléshez és a boldogsághoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése