Újra elkezdtem futni. De erről majd bővebben máskor. Hogy hogyan jön ez ide? Úgy, hogy azt találtam ki, hogy a földünk melletti úton fogok ezentúl futni. Egyrészt szép a táj, földes az út és szinte soha nem találkozom senkivel. Csak én vagyok, meg a táj :) Meg az Olivér, meg a Keve bringával mellettünk, és van, hogy apa és öcsi is elkísérnek, ők robogóval jönnek körülöttünk, míg futok.
Na, de málnás piskóta. Szóval, kint a földön van pár málnabokrunk és futás után leszedtük, hazahoztuk, megsütöttük. Piskótának.
A tészta receptje a szokásos piskóta recept:
Én most hat tojásból sütöttem. Először meggyújtottam a sütőt, és 180 fokra tekertem.
A tojásokat szétválasztottam, külön a fehérjét, ebből habot vertem. Azért verem fel előbb a fehérjét, mert akkor ugyanazzal a habverőszárral tudom utána keverni a sárgákat is, nem kell elmosni. És lássuk be négy éhes "férfiembert" nem lehet akármeddig váratni :)
Fordítva egyébként ez nem működne, mert a fehérjét nem lehet felverni, ha akár egy kis csepp sárga is marad benne.
Külön a sárgáját. Ezt alaposan kikevertem hat evőkanál mézzel, majd hozzátettem kanalanként a lisztet, miközben folyamatosan kevertem, végül adtam hozzá egy teáskanál sütőport is. (igen, tudom, van aki nem tesz bele, van aki kevesebbet, van aki többet, ez ahány ház, annyi szokás)
Majd kivettem a hab kb. egyharmadát, ezzel minden finomkodás nélkül alaposan fellazítottam a sárgás masszát, majd hozzáadtam a maradék kétharmadot is, de ezt már óvatosan forgattam bele.
A masszát kivajazott-lisztezett tepsibe simítottam és a tetejére rászórtam a málnát. 180 fokos előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. Illetve az illatából és az úgynevezett tenyérpróbából már lehet tudni, hogy jó e.
Tenyérpróba: a süti tetejére helyezem a tenyeremet és óvatosan megnyomom. Ha olyan ruganyos szivacsos az érzés, a hangja pedig olyan apró buborékpattanásra emlékeztet, valamint az illata is nagyon jó, és a színe is szépen pirul, akkor biztosan készen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése