gyerekklinikán jártunk a Kevével. Nem először, kilenc havonta kontrollra kell vinnünk, mivel a pisijében folyamatosan jelen van 4-20 vörösvértest, ezért állandóan ellenőrizni kell, hogy nem lesz e hirtelen ez a szám nagyon magas, vagy nem ürül e fehérje is mellé, illetve a vérnyomását is nézik. Erre azért van szükség, mert 10-ből egy gyereknél ez rosszra fordul és akkor vesebiopsziára lesz szüksége. Persze tudom, hogy nem Ő lesz az, ez egyszerűen nem fordulhat elő. A többiek pedig kinövik, és soha semmilyen problémájuk nem lesz ezzel kapcsolatban.
Március hatodikára kaptunk időpontot, egy pillanatra ledermedtem, de aztán bólintottam, hogy persze jó lesz, megyünk. A ledermedés oka pedig az volt, hogy pont aznap van a születésnapja. Kicsit furi születésnap az, amikor az ember a nephrológián, az ultrahangon, és esetleg a laborban vérvételen üldögél. (ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy mikor először volt vérvételen, szó nélkül ült az ölemben, a laboros néni pedig szájtátva hitetlenkedett, hogy még soha nem vettek tőle vért, ő ilyet még nem látott, hogy elsőre valaki ennyire szó nélkül tűri ezt, utána persze választhatott egy játékot a nagy ládából, mi mást, mint egy autót. A másodszori látogatás alkalmával elsírta magát, hogy nem lesz vérvétel, tehát akkor játékválasztás sem lesz. Nagyon sokáig a kedvence volt az a kisautó, amit az első vérvétele emlékére kapott a laboros nénitől. Ő egy csodanéni egyébként, türelmes, tündér-angyal keverék, aki a gyerekek vérvételi helyét leragasztja és a ragtapaszra autót is rajzol :))
De aztán eszembe jutott, hogy minden ilyen Sote Klinikás napon hazafelé bemegyünk az Elevenparkba és ettől tutibb születésnapi ajándék nem igen létezik. Egyszerűen szuper hely, úgyhogy legalább annyira élveztük mi is, mint a két gyerek (Nimród is jött velünk, ő levágta élete legnagyobb hisztijét, de erről majd egy másik bejegyzésben írok)
A kivizsgálás egyik feltétele, hogy előtte való nap 12 órán keresztül gyűjteni kell a pisijét, és abból egy kémcsőnyivel fel kell vinnünk elemzésre, pluszban egy aznapi reggeli első mintával is. Mondtam Kevének, hogy nem fog tudni iskolába menni két napig, mivel első nap gyűjtögetünk, másnap megyünk. Teljesen kétségbe volt esve, hogy neki akkor korrepetálásra kell mennie, mivel le fog maradni a tanulásban. (a kis lelkiismeretes) Persze nem így lett, még a leckét sem kellett bepótolnia, mivel a tanító néni szerint nem vettek semmi olyat, ami lényeges lenne. Csak az Ö, Ő betűket vették, de azt már Keve kijelentette előre: Anya, most az Ő, meg az Ö betűket fogják tanulni, de azt én már tudom, olyanok mint az O, csak van rajtuk pont, meg vessző. Ennyi.
Szerencsére mindent renben talált a doktor bácsi, sőt, azt mondta, hogy egy ilyen laboreredménynek ő is örülne. Meg azt, hogy ne tartsuk Őt betegnek, erre mondtam neki, hogy Őt nem is lehet. Egyszerűen süt belőle az élet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése