Elkezdődtek a szorgos hétköznapok - utóirat: még megvagyunk :)

A nyáriszünet véget ért. Elkezdődött az iskola, óvoda. Nyár közepén sikeresen learattuk az árpát, és a rengeteg esőnek köszönhetően tulajdonképpen körkörösen füvet és lucernát nyírtunk. Amelyik helyszínen kezdtük, ott megint nyírható méretűre nőtt, mire az utolsó helyszínen befejeztük.
Nem sok változás van a tavalyi iskolakezdéshez képest, annyi csak, hogy a legkisebb királyfink is csatlakozott az edzésre-járó nagytesókhoz. Ő is úszni jár :) Annyira édes, olyan lelkes, alig várja, hogy menjünk. Az edzés végén (akárcsak az oviban a társainak és az óvónéniknek) hangosan köszön: - Sziasztok gyerekek, szia Brigi néni! Megzabálom!!!

Az öltözőben :)

"Edzés" közben :)))

A másik változás, hogy Keve viszont abbahagyta az úszást (mármint a tanfolyamot), és ő is csatlakozott Olivérhez, amerikai focira jár - hetente kétszer. 

Érdekes lett a beosztásunk, edzésnapok: hétfő, kedd, csütörtök, péntek. Egyelőre én viszem Kevét focira, és meg is várom (közben elintézem a bevásárlást, postát stb.) de később majd egyedül fog bebuszozni, és Olivér fogja várni a végállomáson. Azért alakult ez így, mert nincs diákigazolványa, - mert már nem jár automatikusan minden diáknak, igényelni kell a kormányablaknál - addig pedig nem vehetek neki diákbérletet, mert azt a diákigazolvány nélkül nem fogadja el az ellenőr. Bonyolítják, bonyolítják...

Egyébként ma van Nimród születésnapja, 5 éves lett... :) Az óvodában jövőhéten, a családdal pedig a hétvégn fogjuk megünnepelni. Olivérrel egyetemben, ugyanis ő jövő kedden lesz 17 éves... Kimondani is furcsa. Ennyi idősek voltunk az apjával, amikor megismerkedtünk... :) 

Amikor gyerek voltam, és hallgattam, ahogy a felnőttek rámnézve azt beszélik egymással, hogy "mekkorát nőtt ez a gyerek", meg hogy "hogy szalad az idő", nemrég még óvodás volt stb. sosem értettem, hogy miről is beszélnek igazán. Azt hiszem most már tudom... :)) És tényleg, hogy szalad az idő...

A szülinaposok :)

Relax :)

Kecskesajt

Ezúttal egy olajbogyós-rozmaringos kecskesajtot is készítettem. A tejet felmelegítettem, beoltottam, az alvadékot aprítottam, pihentettem, meggyúrtam kézzel, újra pihentettem, majd leszűrtem a savóról a sajt-tésztát. Ezt aprított olajbogyóval (fekete, magozott) és apróra vágott friss rozmaringgal összedolgoztam. Aztán következett a sófürdő (ez most 1 liter víz, 12 dkg só, de ez az arány 10%-ostól 30%-os oldatig is terjedhet, attól függ, milyen sajtot készítünk). Ez a sajt méretétől, fajtájától függően pár órától több óráig történő áztatást igényel. Én most 3 óráig hagytam benne, mivel a sajt-tésztám csak egy részéből készítettem ezt a sajtot, a másik részéből a már régebben említett petrezselymes-fokhagymás készült.

Túrós batyu, kakaós csiga csak nem tudom hogyan :)

Az egésznek az a jelentősége, hogy találtam egy jó receptet a neten, de aztán elrontottam az egészet. Ugyanis rosszul mértem ki a tej mennyiségét, (jóval többet tettem bele), ezért több lisztet kellett bele tennem, de mivel a liszt mennyisége nőtt, ezért kénytelen voltam több zsírt is tenni bele, hogy ne legyen száraz. De akkor ugye növelnem kellett az élesztő mennyiségét is, nehogy a végén ne keljen meg.
Így sikerült megsütnöm az egyik legomlósabb, legfinomabb (a többiek szerint) túrósbatyut. Az örömben az üröm, hogy sajnos nem tudom a pontos receptet...
A lényege a mondandómnak viszont az, hogy ne keseredjünk el, ha valamit elbénázunk, ugyanis a süteménykészítés nem más, mint az arányok lehető legjobb módon való megtalálása.
Tanulság: csak legyen nálunk papír és ceruza, és mérjük, hogy miből mennyit teszünk még bele... :)) Majd legközelebb :)

Két csigából pedig készíthetünk szívformát:

Tulipán, fából... :)

Csúcsdísznek indult a sütős-főzős helyiségünk tetejére, - apa ötlete alapján - de megláttam és megszerettem. És elkoboztam... Olyan gyönyörű! Ez a minta van a kiülős helyiségen is, csak ugye ott negatívban. A tulipánt én rajzoltam, apa pedig kivágta dekopír-fűrésszel. Egyébként teraszkorlátot is készítettünk már ezzel a mintával, az pedig felrakásra vár.

Pok-pok a kertész

Nem, Ő nem valamiféle kínai segítség. Ő egy tyúk. Az a története, hogy kikezdték a többiek, ezért el kellett különíteni tőlük, ugyanis a tyúkok képesek egy pici sebet addig-addig csipkedni a társukon, míg az lesz a vége, hogy teljesen kibelezik. Szóval elkülönítettük. Igen ám, de a tyúk bonyolult állat, vissza már nem tudjuk tenni, mert nem fogadnak be maguk közé senkit. Ha egy idegen kerül közéjük, egyből jön az úgynevezett "csípéssorrend", ami azt jelenti, hogy szerencsétlent addig verik, míg újra sebes lesz. És akkor megint kezdődik minden előről...
Szóval Pok-pok egyedül él, és ő az én segítségem a kertben. Amikor gazolok, vagy pl. felszedem a borsószárat, akkor jön Pok-pok és felcsipkedi a rovarokat, hernyókat. Nagyon aranyos, tágra meredt szemmel nézi, amikor kihúzom a borsót a földből, és egyből lecsap a lepotyogó hernyókra, nézi, hogy mit fordított ki a gyökér a földből. És remekül fog egeret is. Azt a horrort... Elkapta, dobálta, csipkedte míg végül szerencsétlen egér már csak egy lapos bőrdarab lett...
És reggelente, mikor kiengedem az ólból, kimosom az itatóját, adok neki kukoricát, végig ott van velem, figyeli minden mozdulatomat. A reggeli kiengedési rituálénk lett, hogy le kell hozzá guggolnom, ő odabújik, felveszem és belefúrja a karom alá a fejét, és közben mondogatja, hogy pok-pok-pok... Halálos. :)

Pok-pok "munka" közben:

Az ölemben: