A tanító néni nem harcol :) Tudtátok?

Megint egy jó félrehallás:

Keve: ...és valaki megkarcolta Andi néni (az osztályfőnőke) autóját.
Nimród: A néni nem tud harcolni!


Kevének is rengeteg beszólása volt, azokat is bemásolom ide, hogy megmaradjanak. Akit érdekel, az itt találja az első három adagot:

Keve-száj 1. rész
Keve-száj 2. rész
Keve-száj 3. rész

Cukkinis-krumplis tócsni

Eredetileg cukkinis tócsni lenne a recept, de úgy nálunk a gyerekek nem ennék meg. Ezért fele-fele arányban készítem cukkiniból és krumpliból. Ha nem mondanám, hogy cukkini is van benne, észre sem vennék. Ízre. Mert ugye a gyanakvóbb nagyfiú azért elemzi látványra is, és úgy már látszanak a cukkini "szálak" benne. De mivel az íze az nem dominál, ezért ő is repetázott az ebédnél :)
Úgy készül, hogy fele-fele arányban lereszelünk cukkinit és krumplit, hozzáütünk tojást, (én egy közepes cukkini és kb. 5-6 közepes krumpli keverékéhez három tojást használtam, de csináltam már egy tojással is, mert éppen ennyi volt itthon :) sózzuk és liszttel sűrítjük egészen addig, míg egy sűrű, kanállal adagolható masszát kapunk. Néha a sütés közben fel-fel kell keverni a masszát, mert a cukkini az elkezd levet engedni. Aki ezt el akarja kerülni, az lisztezés előtt csavarja ki a reszeléket, én nem szoktam, csak időnként felkeverem.
Ezt a masszát kanállal felforrósított zsírba kanalazzuk, és a kanál hátuljával ellapogatjuk, hogy sima legyen a felülete. Süthetjük jó piros ropogósra, és kissé halványabb, puhább állagúra is, vékonyra, vastagabbra, kinek mi a szimpatikus.
Lehet enni főzelékekhez, de bármilyen furcsa, sült krumplihoz, krumplipüréhez is nagyon finom. Sőt, másnap tízóraira is szoktam csomagolni nekik, csak úgy magában.
Paleós kivitelben is készült, az pedig cukkini, só és tojás keveréke, szintén forró zsírban kisütve, hát mit modjak, ez nem lesz a kedvencem, finoman szólva :)
Egyébként itt a cukkinit helyettesíthetjük tökkel, padlizsánnal, patiszonnal, sőt készítettem már céklával is, (gyönyörű lett a színe:), de ki fogom próbálni sárgarépával és zellerrel is.

A poéngyáros:

Fogom az egész tálat és bekapom :)

Elakadt a szavam...

Már nem először egyébként, és ez igen furcsa, mert általában nem fordul elő. De ilyen esetben, mint ami tegnap este történt velünk tényleg nem tudok szóhoz jutni. Nem is értem.
Az történt ugyanis, hogy tegnap este kimentünk a temetőbe, hogy újragyújtsuk a mécseseket, és hiába kerestük a legnagyobb, díszes mécsest, valaki ellopta.
Egyszerűen nem értem, hogy hogyan van valakinek bátorsága egy másik ember szeretteinek a sírjáról bármit is elvinni? Már maga a lopás is érthetetlen számomra, de az, hogy egy sírról lopnak el valamit az egyszerűen felfoghatatlan.
Pedig történt már velünk ilyen, nem is egyszer. A gyökeres virágok, és a csokrok is rendszeresen eltűnnek, csak azt nem tudom, hogy mit kezd vele a tolvaj? Hazaviszi? Felteszi a szerettei sírjára? Nem ég a pofája? Nincs benne szégyenérzet? Nem csak arról van szó, hogy elvesz valamit, amit más ember a saját pénzén vett, hanem az, hogy meggyaláz egy sírt. Egy édesanya, egy édesapa, egy nagymama, nagypapa sírját...
A legdurvább esetünk az az volt, hogy mi minden karácsonykor gyökeres fenyőt vettünk, (amíg volt hely az udvaron, most már nincs hova ültetni), és egyszer vettünk egy kb. 50 cm-es törpefenyőt is, gondoltam én naív, kiültetem az édesanyám sírjára, és karácsonykor feldíszítem. És mire eljött a karácsony, nem volt mit feldíszíteni. Valaki karácsony előtt pár nappal egyszerűen kiásta a sírról és elvitte... Csak a gödör várt minket, amikor kimentünk...
Vajon hazavitte és feldíszítette karácsonyfának? És ez alá tette a karácsonyi ajándékokat? Együtt ünnepelt a családja egy sírról lopott fenyőfával? Vagy elásta a saját kerjében díszfának? Morbid.
Egyszóval nem értem az embereket, ha már a halottakat sem tisztelik egyesek, akkor mit várhatnak az élők? Hová lehet még süllyedni?
Írtó dühös vagyok, és azt kívánom, hogy a tolvajnak ennél nagyobb öröme soha ne legyen az életében. És még valamit kívánok, ahogy az mondani szokták: a ló legeljen a sírodon...

A pogácsa, ami mindent visz

Legalábbis a fiúk szerint, mert én ugye kénytelen voltam beérni az illatával. De a négy tesztalany szerint nagyon finom és ráadásul kelesztés nélkül készül. Az alaprecept Barbi konyhájából van, és a következő:

50 dkg liszt

2,5 dkg élesztő

2,5 dl tej

2 evőkanál főzőtejszín (ezt én kihagytam)

2 teáskanál só

1 csipet cukor (nálam ez egy púpos teáskanál méz)

8 dkg zsír

2 dkg vaj (én 10 dkg zsírt használtam, a vajat pedig kihagytam és ezen felül használtam még zsírt a tészta kenéséhez, lásd lent)

20 dkg sajt

1 tojás a kenéshez

Persze egyből dupla mennyiségekkel indítottam.

A sütőt meggyújtottam és 180 fokra állítottam.

A kelesztőteknőbe öntöttem a lisztet, mélyedést készítettem a közepébe, ebbe belemorzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a langyos tejet és a cukrot (mézet). 10 percig hagytam dolgozni az élesztőt, utána többi hozzávalóval együtt (kivéve a sajtot és a kenéshez a tojást)összegyúrtam. Ezután lisztezett deszkán azonnal kinyújtottam, megkentem olvasztott zsírral, ráreszeltem a sajt egyharmadát, feltekertem, mint egy palacsintát, behajtottam a két végét. Majd megint megliszteztem, kinyújtottam, újra megzsíroztam, ráreszeltem a sajt második egyharmadát és újra feltekertem, liszteztem, nyújtottam. Aztán megkentem tojással, ráreszeltem a sajt maradékát, kiszaggattam (öt cm átmérőjű kerek pogácsaszaggatóval) és a sütőben 35 percig sütöttem.

A dícséretek, amiket a fiúkól kaptam: finom, puha, csupasajt, van még? mikor lesz kész a következő sülés? és az anya ilyet süssél máskor is.

Két és fél tepsi pogácsa lett ebből a mennyiségből, ami azt jelenti, hogy kb 60-65 db lehetett, de ebből 10-12 db-ot leszámítva, ami kóstoló volt a nagyszülőknek, mindet ők falták fel. Tényleg finom lehetett:)

Nem baj, én pedig egy hős vagyok :)

   

Friss gyerekszáj, Nimródtól:

Dacosan indult a nap. Hiába kínálgatom, nem kér enni. Aztán nem szóltam hozzá többet, reggeliztem, közben fél szemmel figyeltem, hogy odanyúl, megkóstolja, megesz egy fasírtgolyót. Aztán még egyet. A harmadiknál ránéztem, vigyorogva, erre kegyesen odaszól:

- Jóóóól van, megkóóóóstolom...

Játék közben apja felkapja és megpuszilgatja, erre ő kikéri magának:

- Apa, ne már, lövőzöm! :)

Meghökkentő beszólások:

- Anya, a te szívednek van szárnya? (hát erre mit mondhatnék, csak annyit, hogy remélem...:)

- Anya, én ember vagyok?

- Igen.

- Nem, én Mimi vagyok! (folyton kikéri magának: nem kicsim, nem kisfiam, nem kisfiú és nem is gyerek, csak így egyszerűen: Mimi :)

Mérges vagyok rá, magyarázok, hogy mit, miért és hogyan, erre ő angyali arccal és csillogó kék szemekkel rámnéz és megkérdezi:

- Anya, szeretsz?

Erre én, elolvadva: - Imádlak drága szívem!

Mire ő: - Én is szeretlek, anya. 

Olivér a háttérből: a kis rafkósnak milyen jó taktikája van, hogyan kell terelni... (és tényleg:)))

Egy álmos reggelen:

Aztán eszébe jut a kedvenc dínós könyv, és már hozza is. (Keve kapta még az unokatesójától, ő is sokat forgatja még mindig. Itt meg is jegyezném, hogy köszönjük, Dagi, nagyon jó választás volt, Nimi nagyon szereti a kinyitható ablakokat benne :) 

Elkészült a "nappali"

Az egyik oka annak, hogy mostanában nem volt időm írni, hogy megint nekiestem a lakásfelújításnak. Falat javítottam, festettem, pakoltam, sikáltam stb.
Ja, és végre kiszedtük a konvektorokat is. Mondtam apának, hogy nagyon sok helyet elfoglal a térből, és tulajdonképpen 5-6 éve nem is használjuk őket, csak úgy vannak. Oké, mondta ő, én kiveszem, de ugye tudod, hogy egy lyuk lesz a falban a helyén, én nem tudom azt befalazni. De mivel én eléggé elszánt voltam a témát illetően, egyből rávágtam, nem baj, majd én befalazom :) Ja. Mi lehet azon olyan nehéz, nem nagy lyuk,  tégla van, anyagot tudok keverni. Megcsinálom.
Megcsináltam. Ugyan ahogy nőtt a lyuk, úgy lettem egyre bizonytalanabb. Mivel ugye a nappali részén téglafal van (az egyetlen a vályogházunkon, ugyanis ezt a részt utólag építették hozzá), itt ugye nem tudtak kör alakot vágni, mint a többi vályogfalnál, hanem négyzetalakot vágtak a falba, és abból falaztak egy kört. Szóval a végén akkora lyuk lett, hogy a gyerek is átfért :) Na jó, nem a legnagyobb, hanem a legkisebb, (egyébként szerintem a középső is átfért volna, de nem merte megpróbálni :) Befalaztam. Nagyon jól sikerült,  egyébként. Úgyhogy apa konvektorleszerelési-ellenállása rögtön megtört, és meg is kérdezte: leszereljem a másik kettőt is? Persze, mondtam, de ne ma...

Egyébként a lyuk keletkezése a falban mindenkit megihletett. Keve szerint meg kellene hagynunk, hogy a cicák be tudjanak járni télen, ha fáznak. Apa szerint pedig milyen jó kis szellőző lehetne belőle. Nimród pedig simán átmászott a lyukon, ő bejáratnak használná.

Apa a túloldalról kalapálta én pedig belülről húztam a falbélelő csövet:

(Egyébként október 13-án készült a kép, akkor még félmeztelenül lehetett az udvaron ténykedni, most kicsit kirázott a hideg, ahogy nézem...)

Nimród a lyukban:

És persze a bohóckodás sem maradt el:

Ez pedig a végeredmény, falazás, faljavítás, festés és takarítás után:

Az ajtónak támasztva még ott a polc, ami felkerül a falra. És mellette a falvédő is ezt várja.

A laptop alatti cd tartót szintén apa gyártotta, lemértem a lemezek szélességét, hosszát, megrajzoltam, hogy mit szeretnék, ő pedig legyártotta.

És készült egy minden cipőgondot megoldó cipőtartó polc is. Szintén saját tervezésű és apa általi kivitelezésű darab. Mindenkinek jut egy saját szint, felülre lehet pakolni a telefonokat, lámpákat, számlákat, az első oldalon pedig a kabátokat lehet felakasztani. A téli hótaposók pedig a legalsó polc alatt kapnak majd helyet. Úgy gondoltam, hogy odaterítek egy felmosórongyot, és akkor arra nyugodtan olvadozhatnak és csepeghetnek a kis- és nagycsizmák, így nem áztatják el a polcot.

Az oldalán pedig a mára már elmaradhatatlan tulipán: