Sokasodunk :)

A jelenlegi állás szerint öt darab kiskecske (négy gida és egy gödölye), két bárány (egy kos, egy jerke), két kiscica (nőstény-kan), és 29 kiscsibe.

A kis segítségem :)

A kiscsibék tényleg bárhol képesek elaludni :) (ő pl. a mellkasomon alszik :)

Zsuzsi nevű birkánk is édesanya lett, ő sem engedte maga alá a kicsit. Bántani nem bántotta, hanem fejjel folyton arrébb tolta, amikor az megpróbált szopni. Szóval hozzá is kijártunk két-, majd háromóránként segíteni. Egyszer aztán mikor mentem etetni, látom ám, Zsuzsi áll, alatta a bárány. Mozog a farka, rázza ám. Ez pedig azt jelenti, hogy éppen szopik. Levegőt sem mertem venni, nehogy meglásson, mert akkor feleszmél és eltáncol. Szépen kihátráltam az istállóból, aztán már csak leskelődni jártam vissza, hogy szopik-e a bárány. És szerencsére így lett! Megszokta vagy beletörődött, mindegy, a lényeg, hogy végre belerázódott az anyaságba.

Zsuzsi báránya

Még két kecskénk néz anyai örömök elé, az egyik előhasi, a másik már rutinos anya. (Egyébként anya-lánya páros, név szerint pedig Szarvas (ő az anya) és Nike (ő pedig a lánya) Kicsit izgatottan várom az ellést, mert eddig a három kecskéből csak egynél nem kellett segíteni, és Barisról meg már írtam, hogy ő hogy járt.
A legutolsó ellésnél (Bambi nevű kecském) volt eddig a leggázosabb a helyzet. Az elsőt szinte pillanatok alatt megszülte, a másodiknál pedig érdekes helyzet alakult ki.  Ugyanis csak egy láb (bokáig), meg egy fül lógott ki belőle. A másik lába alá volt fordulva, és elakadt. Szegény már nagyon fáradt volt, hangosan sírt, (megjegyzem már majdnem én is) nem lehetett tovább várni. Hiába nyomta, nem mozdult semmit. Szerencsére a feje be volt illeszkedve, a lába pedig a mellkasán volt, nem pedig teljesen hátraszorulva. Szóval a lényeg, megijedtem, összeszedtem magam, segítettem, megszületett, fellélegeztem, megkönnyebültünk. És az elsőhöz képest egy kétszer akkora gida jött a világra, nem csodáltam utólag, hogy elakadt.

Végre kint :)

Igen ám, de az istállóban töltött hosszú órák alatt észrevettem, hogy Pankó nevű kecsként nem engedi maga alá a kicsiket. Egyszerűen eltáncol, ha valamelyik megpróbál szopni. Na, mondom, már más sem hiányzott, most jön egy újabb oldalra döntögetős szoptatós anya...
A tőgye nagy volt, tele tejjel, gondolom már fájt neki a szoptatás. Egy kicsit kifejtem belőle, hogy rá tudjanak menni a kicsik, és kiszívhassák a tejet, amitől majd megkönnyebbül szegény.
Lefogtam, a kicsik rögtön alámentek és kb. fél órán keresztül le sem szálltak róla. Közben odatoltuk neki a nyalósót, amit imád, és amíg ő a nyalósón cuppogott, kicsit feledve a fájdalmat, addig a kicsik meg a tőgyén cuppogtak. De tényleg, volt ám szipákolás :) Azóta szerencsére már láttam többször, hogy maga alá engedi őket, pl. amikor száraz kiflivel kedveskedek neki :) Akkor már nem is fáj annyira, szóval van az a kaja, ami feledtetni képes a fájdalmakat :)) (Ugye, ugye :)

Az egyetlen gödölye 

Anya hátán a legjobb ugrálni :)

És végül ekkorát nőtt Baris báránya, akit egyszerűen csak Kistáskának hívunk :) Igazi kezes-bárány lett belőle, akárhányszor megyek, odaszalad, én pedig felkapom (még) és megdögönyözöm. Olyan jó puha, bolyhos, nyomkodni való, hogy csuda :)