Meglepetés az istállóból

- Anya, gyere gyorsan a Baris mindjárt ellik!!! - felkiáltással rontott be apánk vasárnap délután. Baris, akit egyébként Mokka Borbálának hívnak, (a Mokka onnak, hogy mind a két szemén fekete karika van, mint akinek behúztak egyet :) a mi, hát hogy is mondjam: nevelt "gyerekünk". Ugyanis az történt, hogy az anyja valami miatt nem fogadta el, folyamatosan öklelte szegényt, ezért mi neveltük fel cumisüveggel a konyhában egy nagy faládában. Amit elég hamar kinőtt, és ha nem voltam látóközelben, akkor egyszerűen kiugrott belőle és jött utánam. Én lettem az anyukája...
Együtt cseperedett a legkisebb királyfinkkal, és az esti program általában az volt, hogy Nimród rohangált a lakásban egyik szobából a másikba, a bárány meg utána. Mi lettünk a nyája :)
Szóval Baris, aki egyébként ügyesen titkolta, hogy vemhes. Na jó azért sejtettük, illetve pontosabban reméltük, hogy így van, de hát ugye mit mondtunk: Hiszen nem rég még cumisüvegből evett, most meg már anya lesz :)))
Így lett.
Este már kilógott két lábacska belőle, aztán ez sajnos éjszakára semmit sem változott. Elakadt az ellés. Tudtam, hogy ez így nem maradhat, itt sajnos be kell avatkozni. Szegény már nagyon fáradt volt, a fejét sem tudta rendesen tartani.
Mivel szerencsére nem volt elakadva sem a lába, sem a feje a báránynak, mondhatom, hogy nem volt túlságosan bonyolult dolog kihúzni belőle, csak féltem, mivel ilyet még soha nem csináltam. Tudtam azt, hogy ha esetleg elakadt valamilye, akkor bizony azt a helyére kell igazítani, a lényeg az, hogy a két mellső lábon feküdjön a fej, másképpen nem fog tudni megszületni.
Kihúztam, úgy látszott, hogy nem él. Aztán egyszer csak szusszant egyet. Na gyorsan kitakarítottam a száját, fejjel lefelé lógattam, megszabadítottam a magzatburok daraboktól és visszatettem az anyja elé, hogy meg tudja szaglászni, szárazra nyalogtani. De Baris nem csinált semmit. Oké, mondom, kimerült, örül, hogy él (hát még én), várjunk még. De hiába vártunk, a bárány remegett, Baris pedig teljesen érdektelen volt. Megszárogattuk, és mivel a föccstej (kolosztrum) kiszopása nagyon fontos a bárány egészségének védelméhez, ezért egyszerűen oldalára fektettük Barist és segítettünk a kicsinek kiszívni azt. És ez sajnos így is maradt. Mármint a szoptatás. Nem hajlandó maga alá engedni a kicsit, ezért első nap kétóránkánt mentem, döntöttem, segítettem szopizni. Majd most már háromóránként, éjjel pedig hat óra szünetet hagyva megyek mint családsegítő :) és rendíthetetlenül szoptatunk.
Baris egyébként halálos. Lefektetem, és úgymarad, fogni sem kell. :) Közben szénát rágcsál, vagy éppen kérődzik, teljesen belenyugodott a dologba. Hát igen, az anyai tekintélyem még meg van. :)

Baris szoptat :)) 

Íme Ő, és a mokkás Baris pofija :)

Vödörben a feje, és ebédel :)

Olyan, mint egy zsiráf, hosszú nyurga lábak :) De most már ugrabugrál is :)