Bárányhimlő, ősziszünet, óvoda, megfázás, óvoda...

Így telt az elmúlt néhány hetünk... Bizony ez van, amikor a gyerek először kerül közösségbe. Szerencsére a bárányhimlőnek és a megfázásnak is csak az enyhébb formájával találkoztunk. Néhány pötty (a legszerencsétlenebb helyeken is, igen, igen ott...na az nem semmi volt..), semmi láz. A megfázásnál orrfolyás, kis köhögés, semmi láz.
Betegeskedünk, gyógyulunk és hozzuk a szokásos formánkat:

Gyerekszáj:

Keve: - Most én választok, Nimród!
Nimi: - Jó, de azt válaszd!

- Nimród, ez itt egy szúnyogcsípés? Megcsíptek?
- Igen, ez történt. Kint voltam az udvaron, és elkaptak!

- Adj egy puszit - kérem.
- Majd holnap...

- Anya, kérdezhetek valamit?
- Igen, drágám?
- Szeretlek!

Keve: Nimi, ez az én szemüvegem!
Nimród: Többé már nem...

Távcsővel nézi a Dunát: Itt egy árka madarat sem látok...

Este, lefekvés előtt: - Ma nagyon sokat lovagoltam...

- Nimi, hány óra van? - kérdezem
- Biztosan három perc van...

Játék közben: Optimus, a vízibusz (ezt egyébként az apjától hallotta :)

- Nem adhatok a sütimből. Ez különleges...

Úton Agárdra: - Mi most otthon hagytuk a házunkat!

- De sirály! - mondom egy nadrág képét nézve.
Odajön és megkérdi: - Hol van?
- Micsoda? - kérdem.
- Hát a sirály!

Menekülés közben kiabálja:
- Ha el tudsz kapni, tuuuuudsz! (a kapj el, ha tudsz mintájára és ugyanazzal a hangsúllyal :)

Játszik az ágyon, közben magyaráz:
- Kiskoromban egyszer nagyon nagyok voltak a mamutok.

Jó közelről a szemembe néz és így szól:
- Megnézem milyen színű a szemed.
- Zöld - mondja - és olyan burgonya...