Köszöntés az óvodában

Ami nem egyszerű, mert valóságos "tortaháború" alakult ki a szülők között a f@ce...n. Amit én nem is értek, és követni sem tudom, mivel én nem vagyok fent. De lehet, hogy rákényszerít az élet, mert Kevének van iskolás zárt csoportja, ott osztják a szülők a házit és egyéb iskolás híreket. Aztán van neki egy úszós zárt csoportja is ott üzen az edző, ha van valami hír. Szegény Olivért kértem meg, hogy jelentkezzen már be a nevemben mindegyikbe, de most mivel kiderült, hogy  Nimród ovis  óvodás (:)) csoportjának is van egy zárt közössége fent, már nincs pofám őt XXszogatni megint ezzel kapcsolatban.
Ugyan, hol vannak már a régi szép idők, amikor az emberek még szavakkal, egymás arcát nézve adtak át információt, vagy ennek egyszerűbb módján: faliújságon tájékoztattak. Komolyan mondom mindenről le vagyok maradva, mert nincs f@ce.....k oldalam.
Szóval tortaháború van. Mégpedig azért, mert van egy kisfiú, aki nem ehet kakaót, citrusféléket, van egy másik aki pedig nem ehet tejterméket. Ezért a szülőin megbeszéltük (szavakkal, halleluja), hogy senki nem hoz tortát, hanem veszünk teasüteményt, ropit, mert azt mindenki eheti, és ráadásul a dobozra rá van írva, hogy miből áll, így az óvónénik is le tudják ellenőrizni, hogy tényleg úgy van e. Az óvónénik pedig készítenek kartonból egy tortát, amint majd a gyertyákat el lehet fújni, hogy tényleg szülinapi hangulata legyen a dolognak. Ennyi. Megszavaztuk, jó lesz. Ja... Aztán kiderült, hogy ez egy anyukának nem tetszik, - aki nem volt szülőin - mivel az ő kislánya (vagy inkább ő maga) nem tudja elképzelni a születésnapot torta és gyertyafújás nélkül, és hogy az ő gyermekének tökéletes pszichológiai fejlődéséhez feltétlenül szükség van egy x-dik tortára is, és ez nem valósulhat meg teljesen, ha csak otthon fújhat gyertyát, az óvodában nem.
Na jó, azért egy kicsit túlspiláztam ezt a dolgot, de remélem érthető voltam, hogy milyen piti dolgokon megy a cicaharc. Ezt az anyuka ki is plakátolta egy nyílt levélben, és azt is hozzáírta, hogy az allergiás gyerekek anyukái legyenek szívesek tájékoztatni őt, hogy milyen sütit ehet a gyerekük és ő hoz egy-egy szeletet külön nekik, hogy azért mégis... Ebből lett a balhé. Mert hogy egyrészről az egyik oldal ragaszkodik a tortához, de ő hoz is allergiamenteset, a másik oldal szerint pedig már megbeszéltük a szülőin, miért nem jó az. Mindkét oldalt megértem, vannak érvek és ellenérvek is. Szerintem mindkét oldal végeredményében egyformán jó, nem értem a balhé lényegét... A megoldást azt fogja jelenteni, hogy melyik oldal képes engedni. A tortaellenesek oldalát viszont még egy másik anyuka felvetése is erősíti, hogy akkor most egy gyereknek lesz tortája, a többinek teasüteménye, az megint hogy fog kinézni. Mit mond ő a gyerekének, ha esetleg az megkérdezi, hogy neki miért nem lehetett tortája, a másiknak meg miért igen...
Azon gondolkoztam, hogy ez a helyzet pedig milyen jó lehetőség lenne arra, hogy elmagyarázhassuk és megértethessük a gyerekünkkel, hogy mi is az a tolerancia. Hogy megértessük vele, hogy vannak olyan gyerekek is akik sajnos nem ehetik azt, amit szeretnének, mert ételallergiájuk van, ezért most mi nem tortát fogunk vinni az óvodába (persze otthon, meg a nagyszülőknél azért lesz torta), hanem olyat, amit ezek az amúgy is sokféle dologból kimaradó gyerekek is megehetnek. Elég nagy probléma az nekik, hogy minden nap éthordóban hozza nekik a család a reggelit-ebédet, hogy nem vehetnek részt egy spontán fagyizásban sem, ne nehezítsük már tovább a helyzetüket. Mert oké, hogy ők is kapnak egy szelet tortát, olyat, amit megehetnek, de az akkor is, és megint MÁS! Biztos vagyok benne, hogy ha így tálaljuk a gyereknek, akkor ők nagyon szívesen fognak ebben részt venni, mert minden gyerek szeret segíteni (még :) és érezni azt, hogy valami jót tett, valamiben ügyes volt. Csak máshogy kellene anyukának a dologhoz állni.
A másik sarkalatos pont pedig az, hogy jár az óvodába egy kürtős kalácsos, réteses ember, :O, igen az ovi óvoda parkolójában árulja a kocsi csomagtartójából ezeket a finomlisztes, cukros izéket. Ami persze nem is lenne baj, mivel majd a szülők eldöntik, hogy vesznek-e saját gyereküknek, vagy sem. Igen áááááááááám, de az egyik anyuka nem volt rest, és bevásárolt belőle a csoportnak. Ráadásul kakaósat, amit ugye a fent említett kisfiú nem ehet. El lehet képzelni azt a négyéves fiúcskát, aki végignézi, amíg a többiek falják ezeket a sz@rokat, őt pedig próbálja meggyőzni az óvónéni, hogy ne haragudj, de ebből te nem ehetsz. Ez kétfelől is genyóság, egyfelől az allergiás kisfiú miatt, másrésztől meg ugyan engedtessék már meg nekem, hogy eldöntsem, hogy mivel etetem a gyerekemet. Soha nem jutna eszembe más gyerekének úgy adni bármiféle édességet vagy akármit, hogy előtte nem kérdeztem meg az anyukáját, hogy mit gondol róla.
Szóval áll a háború, most reggel láttam, hogy a kakaóallergiás kisfiú anyukája kitett a FALIÚJSÁGRA (ÉLJEN) egy irományt, amiben leírja, hogy akkor süssél otthon, ha akarsz, de ilyet, vagy vegyél a boltban, de ilyet, esetleg rendelj az óvodai ebédszállítótól, de ilyet. És alá kellett írni, hogy aláírásoddal igazold, hogy megértetted a fentebb valókat és mindez akaratoddal teljesen megegyező... Nem ám, csak alá kellett írni, hogy te is jónak tartod-e ezt és betartod, ha már aláírtad.
Viccelek vele, pedig nem is az. Érdekes, hogy még soha nem volt allergiás gyerek a csoportban, pedig már ez a kilencedik év, hogy valamelyik gyerekem oviba jár-járt. (kétszer négy, mindkettő évvesztes volt). Ami pedig nem változott ez alatt a nyolc év alatt az a szülők anyatigris szinten való gondolkodása a saját gyerekükről, amihez végeredményében csak a saját gyerekük véleménye nem számít. Anya így gondolja és kész, és a saját véleményének körömszakadtáig védése érdekében képes összeveszni a másik szülővel, és haragot tartani egy életen át.
Szomorú, hogy ilyen petíciókra van szükség, meg cicaharcra, ahelyett, hogy az szorulna az emberbe egy jó adag empátia, meg normális, felnőtt, emberi gondolkodás. Remélem megoldódik ez az ügy...

De itt a szülinapos, akinek nem volt óvodás tortája. Most egy kicsit izgulok is, hogy vajon milyen ember válik belőle... :)))

Ezt kapta az óvónéniktől: :)