Hűvös szelek járnak.... - Ééééééééééééééééés:
Elkezdődött az iskola, meg ami nálunk nagy esemény számba ment: az óvoda is. Tartottam egy kicsit tőle, de minden a lehető legsimábban ment. Legkisebb királyfink mosolyogva indult el a óvoda rögös útján :) Reggel, mikor ébresztettem, azt mondta: - Anya, kérhetek valamit? Persze - mondtam. Akkor most hagyjál még aludni... :)) Aztán persze pár perccel később már boldogan hozta az ovis zsákját, meg a "Mignonos" váltócipőjét, hogy mikor indulunk már. A zsákot ő akarta vinni, mivel "ez az én ovis zsákom, nekem kell vinnem, ugye?". Egészen a kapuig bírta is, aztán rájött, hogy a feje fölé kelleme emelnie a kezét, hogy a zsák alja le ne érjen a földre, az meg úgy nehéz.
Odaértünk, átöltöztünk, kb. fél perc megilletődöttség után beszaladt a csoport szobába és mosolyogva nézte, hogy akkor most mivel is kezdjen játszani.
Ebéd után mentem érte, akkor már ott ült a kisszéken, ahová a délben hazamenő gyerekek ülnek és egy dinoszauruszt szorongatott a kezében. Mondta neki az óvónéni, hogy megjött anya, mehvetsz haza, a dinót pedig tedd a helyére. És szó nélkül felállt, bedobta a dinós kosárba a játékot és jött öltözni, kezében az uzsonnás zacskójával. Egyszerűen megzabáltam olyan aranyos volt. Átöltöztünk, a zsákot haza akarta hozni, mert hogy a "Mignonos" cipőkkel mi lesz itt nélküle, de sikerült meggyőznöm, hogy jó helyen lesznek, nem lesz semmi bajuk.
Szokásos kérdések:
- Jó volt? válasz: - Igen.
- Jövünk holnap is? - Igen.
- Mit ettél? - Levest.
- És leves után mi volt a második? - A második játék volt... :))
- Kivel játszottál? - Hát a gyerekekkel.
- És beszélgettél az óvónénivel? - Igen, mondtam neki, hogy citromos fagyit kérek... :))
Szóval túl vagyunk az első napon. Szerintem nekem sokkal-sokkal nehezebb volt, mint neki. De azért hősiesen tartottam magam. Kétszer ingott csak a léc, először, amikor az oviból kifelé jövet egy szemét törölgető anyukát láttam a parkolóban, másodszor, meg amikor hazaértem az üres lakásba és megláttam kicsi papucsát...
De jó helyen van, szeret ott lenni és ez a lényeg. A többiek pedig már rutinosan indultak el a suliba, úgyhogy tulajdonképpen elmondhatom, hogy lényegében simán túl vagyunk az első napon, mindenkinek beszereztük a kezdéshez szükséges dolgokat (kisebb vagyonért), semmit nem felejtettünk el, már csak a tanulás van hátra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése