Egyet kipipálhatunk :)

Elkészült a kerítés a játszótér körül. Megoldódott a kutyaszökés és a kutyagumi helyzet.
Nagyon gyönyörű lett, volt aki azt mondta, hogy olyan mesebeli... :)

A vadászkerítés elé pedig hatalmas köveket tettem, rájuk csihagázakat, virágokat. Ültettem még rózsatöveket is, a játszótérre pedig került két kis szilvafa-csemete egy feketeribizli bokor, és majd még odakerül egy régi nagy álom-fám: a magnólia. A kis fa már megvan, csak még savanyú földet kell vennem, mert az ültetőgödörben a földet arra kell cserélni.

Itt a kapu: ágakból, mint mindig :) A két akácoszlop tövébe pedig futórózsát ültettem, majd szépen ráfuttatjuk a vörös és a rózsaszín-dupla szirmú rózsákat.

A másik nagy kedvencem a fa. A szüleim házánál a szél kidöntött egy elkorhadt diófát, a törzsének a megmaradt részéből padot fogunk gyártani, de kaptam belőle egy "szeletet", virágcserép alá.

A keresztág két oldalára pedig kaptam egy-egy kampót majd virágot fogunk rá akasztani. Jelenleg egy szélcsengő lóg rajta, van is dolga mostanában sajnos.

És íme a szélcsengő, ez itt most kerámiából.

Itt pedig már készül a pad. Ez ugyan nem volt a listán, de nemsokára készen lesz. A kemencés nagy asztalának a két asztalfőjén fog elhelyezkedni. Egyébként ezt is láncfűrésszel vágta ketté, a nagy egyenetlenségeket gyaluval elsimítottuk. Utána lamellás koronggal átcsiszoltam, végül pedig szalagcsiszolóval simítottam teljesen tükörsimára. Nagyon szép lett:

Persze rögtön lecsaptam a keletkező forgácsra, ezzel szórtam meg a frissen készült kerítés előtti kiskert földjét.

Már csak a jobb oldali padfelet kell megcsiszolnom, aztán apa ráfúrja a lábait (ami egyébként két-két nagy kugli lesz) és mehet is a helyére:

Ketchupos hús

Ez a recept amennyire egyszerű, pontosan ugyanannyira nagyszerű a végeredmény. Az eredeti receptet a Stahl Judit Gyors szárnyas ételek könyvéből való. Azzal a különbséggel készítettem el, hogy én csirkemellet használtam és a saját adagomnál pedig növényi tejet a tejszín helyett.

A recept a következő:

• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kg csirke-felsőcomb (egyenként kb. 12 dkg-osak)
• só és frissen őrölt bors

A mártáshoz:

• 10 dkg füstölt sajt
• 10 dkg angolszalonna (zsírszalonnával is remekül működik)
• 1,5 dl ketchup (ez az én tavaly eltett házi ketchupom, ami egyébként jóra vizsgázott, mert az édességén egy kicsit hangolnom kell. Jelesül szerintem egy kicsit édesebb lett, mint szerettem volna.
• 5 dl tejszín

Tálaláshoz egy kisebb csokor petrezselyem

a tepsi kikenéséhez kevés olaj

1. A sütőt előmelegítjük 220 fokra (gázsütőn ez 7-es fokozat). A fokhagymát megpucoljuk, vékony tüskékre vágjuk, a pici felsőcombok húsos részét éles késsel néhány helyen beirdaljuk, és a résekbe tömködjük a fokhagymatüskéket. Ezután a combokat megsózzuk-megborsozzuk, és egymás mellé fektetjük egy kiolajozott kb. 30x20 cm-es tepsibe.

Eddig a részig csak annyit változtattam, hogy én csirkemellel készítettem el. A vágódeszkára fektettem a fél melleket és a (vágódeszkával párhuzamosan) kettévágtam őket hosszában, így lett két vékonyabb, de eredeti szélességű-hosszúságó szelet csirkemellem.

2. A mártáshoz, amellyel összesütjük majd a combokat, megreszeljük a füstölt sajtot, vékonyan              felcsíkozzuk az angolszalonnát, mindkettőt egy tálba szórjuk, és hozzákeverjük a ketchupot és a tejszínt.

Nekem zsírszalonnám volt, azzal is nagyon finom.

Itt pedig a változtatás a saját adagomnál az volt, hogy növényi tejet (mandula) használtam a tejszín helyett. Mivel a paleo szerint kemény sajtot néha lehet enni, azt én is tettem bele.

3. A mártással vastagon bekenjük a tepsibe fektetett húst, vagyis nemcsak a tetejüket locsoljuk meg, hanem közéjük is bőven csurgatunk belőle. (magyaráz öntsük nyakon a húst a szósszal rendesen). A tepsit lefedjük alufóliával és a húst 30-35 perc alatt megsütjük az előmelegített sütőben. Az utolsó 10 percben lekapjuk róla a fóliát, gyönyörűen meg is pirulnak.

Én, miután lekerült róla a fólia, nemcsak tíz percig sütöttem a húsokat, hanem "besűrítettem" a mártást, magyarán addig pirítottam a húsokat, amíg a mártásom szép, illatos és sűrű lett.

Még soha nem ettem ennél finomabb csirkehúst. Abszolút nem volt száraz. Puha volt, omlós és a mártás pedig istenien krémes és ízletes. Biztosan nagyon sokszor fog még az asztalunkra kerülni.

Íme az én adagom: Hmmmmm! 

Lenmagos kifli

Szintén a Nők lapja konyha desszert különszámából van a recept. Korábban már sütöttem, de most a recept ugyanaz maradt, csak az elkészítésén változtattam.

Hozzávalók:

 60 dkg liszt
1 evőkanál só
4 dkg élesztő
10 dkg vaj
4 dl langyos tej
2 tojás sárgája

A hozzávalókat jó alaposan megdagasztjuk. Míg egy szép fényes felületű tésztát kapunk, ami már nem ragad sem a kezünkhöz, sem a tálhoz. Belisztezzük a tetejét és meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, újra átgyúrjuk, és kettévágjuk a tésztát. Az egyik fél tésztadarabot lisztezett deszkán kb. 40 cm-es átmérőjű körré nyújtjuk. A másik felét pedig tegyük egy kiolajozott tálban a hűtőbe, terítsük le folpackkal, hogy az már ne keljen tovább.

A kört nyolc egyforma háromszögre szeljük.

Fogunk egy háromszöget, és a szélesebb felénél fogva feltekerjük, de előtte a két sarkot behajtjuk, így igazi kifliformát fogunk kapni. (nem fog a csúcsa helyesen kiállni)

Majd szorosan feltekerjük a kiflinket a keskenyebbik oldal felé:

Aztán húsz percet hagyjuk őket pihenni, addig a sütőt melegítsük elő 180 fokra és a másik tésztafelet pedig tegyük ismét szobahőmérsékletre, hogy magához térjen. Majd egy tojás sárgája és egy evőkanál víz keverékével kenjük le őket. Ha szeretnénk valamilyen magot szórni rá (szezám, szotyi, tökmagdarabok, len stb.) akkor az most tegyük meg. Aztán amíg sül az első adag kifli, addig tegyük meg a fenti lépéseket a tészta másik felével is, miután lisztezett deszkán átgyúrtuk.

És íme a kész kiflik:

És aki nélkül ez nem jött volna létre. Legalább is ma. Nimród. Az ő kérésére sütöttem meg ezeket a gyönyörűségeket: :)

Paleo rizs

Ami ugye eredetileg karfiolból készül, de nekem brokkolim volt itthon, úgyhogy abból készítettem. A brokkoli "rózsáit" éles késsel levagdatlam, késes betétű robotgépben összeaprítottam és sütőpapírral kibélelt tepsibe fekettem.
Meglocsoltam 3-4 evőkanál szalonnazsírral (ezt az máj elkészítéséhez szükséges szalonna zsírjából kell majd elvenni, persze aki máj nélkül próbálja ki, az mindenképpen pirítson szalonnát a zsír miatt, mert nagyon finom lesz tőle a "rizs") és alufóliával lefedve kb. 20 perc alatt megpároltam a 200 fokos előmelegített sütőben. Majd levettem a fóliát és még öt percig pirítottam.
Kakukkfüves csirkemájat készítettem hozzá, a következőkből:

• 15 dkg füstölt szalonna
• 1 nagy fej lilahagyma (nekem csak vörös volt, azzal is finom lett)
• 1 csokor újhagyma apróra vágva (ezt én kihagytam)
• 1 teáskanál őrölt kömény
• 2 teáskanál fűszerpaprika (most esett le, hogy én ezt is kihagytam :)
• 40 dkg csirkemáj, ujjnyi szeletekre vágva
• só
• frissen őrölt bors
• a recept szerint még a tálaláshoz kell 2 evőkanál friss kakukkfű, de nekem csak szárított volt itthon, ezért én a vége előtt pár perccel kb. egy csapott evőkanálnyit szórtam rá belőle.

A szalonnát egy serpenyőben mérsékelt tűzön zsírjára sütjük, a pörcöket kiszedjük és félretesszük. Ebből locsolunk a karfiol-brokkoli rizsre sütés előtt, méghozzá a felét.

A maradék zsíron megdinszteljük a hagymákat, közben sózzuk, borsozzuk és adunk hozzá egy kevés vizet, hogy ne kapjon le. (ez nekem kb. egy dl volt) És beleszórjuk a köményt és a fűszerpaprikát.

Ehhez hozzáadjuk a májat és a recept szerint három percig sütjük, de én szerintem sütöttem öt percig is, mire jó lett (ez függ az edénytől, amiben dolgozunk és függ attól is, hogy mekkora láng ég alatta) szóval inkább a májat figyeljük, mint az órát. (ha megbökjük egy hússtűvel és már nem folyik belőle semmi, akkor jó. De szimplán ketté is vághatunk egyet, úgy biztosabb) És én itt a vége előtt egy-két perccel szórtam bele a szárított kakukkfüvet, persze akinek van friss, az végén szórja meg vele a elkészült ételt.

Tálalás előtt sózzuk, borsozzuk (azért nem sütés közben, hogy ne keményedjen meg). A karfiol (jelen esetben brokkoli "rizsre" halmozunk a májból, megszórjuk szalonnapörccel és nagyon jó étvággyal elfogyasztjuk. Isteni finom, nagyon nagy kedvencemmé vált elsőre.

A receptet a Stahl magazin 2015. tavaszi számában találtam.

Hmmmm!!!

Készítsünk házi kovászos kenyeret

Avagy hogyan készítettem öt nap alatt egy kovászos cipót. :)

Ennek ugye első lépése a kovász elkészítése. Ugyan sok helyen olvasni, hogy tegyünk élesztőt a kovászhoz, és akkor sokkal gyorsabban lesz végeredményünk. De akkor az már nem ugyanaz. Úgyhogy én kivártam, míg elkészül.
A kovász receptjét gasztroangyal oldalán olvastam, és nekiláttam:

1. lépés
Fogunk egy tiszta 7,2 dl-es befőttesüveget és 3 evőkanál teljeskiőrlésű rozs- vagy búzalisztet teszünk bele, ezt elkeverjük 3 evőkanál langyos vízzel és a masszát 48 órára tegyük melegebb helyre. (azért ne a kályha közvetlen közelébe)

2. lépés

Mivel az élesztőgombák már javában dolgoznak, a masszának már savanykás illata kell, hogy legyen.

A masszához adunk 3 evőkanál teljeskiőlésű lisztet (rozs vagy búza) és 3 evőkanál langyos vizet. 24 órára félretesszük, ugyanúgy meleg helyre. 

3. lépés

10 dkg lisztet és 1 dl langyos vizet adunk a masszához és 24 órára félretesszük a szokásos meleg helyre.

24 óra leteltével a kovász már használható. Tele van levegőbuborékokkal és az illata is jó erős lett. A kovász "etetése" pedig úgy történik, hogy amennyit kiveszünk belőle, azt utána pótoljuk.

Pl. a lenti kenyérhez 20 dkg kovászt használtam, tehát a maradékhoz 10 dkg lisztet és 1 dl meleg vizet tettem, és ugyanúgy meleg helyen tárolom tovább.

Ha már nem akarjuk szaporítani a kovászt, akkor tegyük hűtőbe. Ilyenkor elég hetente egyszer átkeverni. A kovász mennyiségéről nagyon sok eltérő információt lehet olvasni. Van aki azt mondja, hogy a begyúrt tészta 1/3 részét tegye ki a kovász, van aki szerint elég 10-20% -is. Aki a kevesebbet javasolja, azzal érvel, hogy ha sok a kovász, az kiérződik a kenyéren is, ami valljuk be nem túl jó, viszont nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy megkeljen a kenyerünk.

Én a Nők lapja konyha desszert különszámában találtam egy szimpatikus receptet, annak az arányait alapul véve alkottam meg a következő receptet:

40 dkg kenyérliszt (BL 80)

10 dkg grahamliszt

20 dkg kovász

2 teáskanál só

3 dl langyos víz

Íme a bedagasztott kovászos cipó:

Így festett két óra múlva:

Majd újabb két óra múlva: (muszáj voltam átköltöztetni, mert a dagasztóteknőm kellett a kifli bedagasztásához, ez a következő bejegyzésben lesz olvasható)

Ez pedig a 6 órás kelesztés utáni állapot. Lisztezett deszkán átgyúrtam, megformáztam, bevizeztem a tetejét, hogy tapadjon rá a lenmag, végül beírdaltam. Itt pihentettem 30 percet, mielőtt a sütőbe tettem volna.

Következett a sütés, ehhez is nagyon sokféle, egymásnak ellentmondó tanáccsal találkoztam. Végül a saját, sima élesztős kenyereknél bevált módszert követtem: A sütőmet előmelegítettem 220 fokra, és egy vízzel teli lábast tettem a sütő aljára. (kell a gőz a süléshez). Egyébként itt megjegyzem, hogy egyszer bénázásból kifolyólag a fele vízet beleöntöttem a sütő aljába, lett is gőz bőven, de olyan jót tett a kenyérnek a rengeteg gőz, hogy azóta mindig löttyintek oda is a vízből.

Szóval 220 fokon sütöttem 15 percig, majd a hőfokot levettem 180 fokra, és úgy sütöttem még fél óráig.

A sütőből kivéve hideg vízzel le kell kenni, akkor lesz a héja ropogós, cserepes. Utána pedig rácson kihűteni, hogy az alját is érje a levegő.

Ez lett ő. 

Tanulság: legközelebb mélyebben írdalom, mert a vágások nem lettek elég mélyek. Egyébkén szerintem nagyon szép lett a belseje, ropogós a héja, ez a recept biztosan marad a repertoárban. Megérte a hosszú-hosszú idő, míg kovásztól a kenyérig eljutottam. Tényleg igaz egyébként, hogy minél lassabban megy végbe a kelesztés, annál jobb lesz a végeredmény. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy milyen az, amikor a sülő kenyér illata belengi a lakást. Hmmm! (bár én kénytelen vagyok csak az illattal beérni, de ez akkor is leírhatatlan)

Házi ajakápoló

A hétvégi körlet-takarítás alkalmával igencsak cserepesre fújta a szél a szánkat. Innen jött az ötlet, hogy készítsek valamit, ami segít.
Eszembe jutott, hogy van egy régi-régi szájápolóm, abból kikaparom a cuccost, és abba beletöltöm a saját készítésű ápolószeremet.
Az alapja kókuszzsír lett, mert az utána megdermed annyira, hogy a stiftet ki is tudom majd tekerni, ha már egyszer beletöltöttem.
Tehát a recept:

- egy teáskanál kókuszzsír
- egy teáskanál sheavaj
- 10 csepp mandulaolaj
- 10 csepp búzacsíra olaj
- 1/4 teáskanál E vitamin

A hozzávalókat egyszerűen összekeverjük és beletöltjük a stiftbe. Fél órára a fagyasztószekrénybe dugjuk, és utána már használható is. Mivel nagyon könnyen olvadna, ezért hűtőben kell tartani. Egyenlőre úgy tűnik, hogy beválik, már nem feszül és ég annyira a szám.
Egyébként nem fog az egész mennyiség beleférni a stiftbe, a többit pedig a kirepedezett kezemre kenegetem, az is nagyon hálás érte.

 Nagyon szépen kijött elsőre a megdermedt ajakír. Egy kicsit oda-vissza mozgattam a tekerőjét és pár mozdulat után már el is indult.