Süssünk fánkot

Igaz, hogy nincs farsang, de ez azért ne akadályozzon meg bennünket, hogy fánkot süssünk, pláne, ha a kölykök imádják.

Az alábbi receptet a Nők lapja konyha Desszert különszámában olvastam, és annyit változtattam rajta, hogy én graham lisztből készítettem.

A recept:

- 2,5 dkg friss élesztő

- 2 evőkanál porcukor (méz)

- 3 dl tej

- 45 dkg liszt, + a nyújtáshoz

- csipet só

- 2 tojás sárgája (a fehérjét pedig gyűjtsük egy edényben, tegyük hűtőbe, mert nemsokára egy tojásfehérje-              igényes süti következik :)

- 5 dkg vaj

- a sütéshez olaj, vagy zsír

1. A langyos tejbe morzsoljuk bele az élesztőt, tegyük bele a cukrot (mézet) és futtassuk fel. A lisztet öntsük bele egy kelesztőtálba, tegyük hozzá a sót, öntsük rá a felfuttatott élesztős tejet, a tojásokat, és a vajat megolvasztva. Ebből dagasszunk lágy tésztát, majd meleg helyen, letakarva hagyjuk a tésztát a duplájára kelni.

2. Lisztezett deszkán nyújtsuk ki kb. 2 cm vastagra, szaggassuk ki őket (akár egy üvegpohár szájával is lehet) Helyezzük a fánkokat egy lisztezett deszkára, és konyharuhával letakarva pihentessük őket legalább 30 percig. 

3. Közepesen forró olajban süssük ki őket úgy, hogy azzal az oldallal kezdjük a sütést, ami eddig a fánk felső oldala volt, tehát az legyen felül, amin a fánkunk eddig pihent a deszkán. Mindkét oldalát 1,5-2 percig süssük, de fontos, hogy az első oldal sütésekor fedővel takarjuk le a fánkokat. Fordítás után már nincs szükség a fedőre.

Nimród-jelentés

A húsvéti locsolóverse a következőképpen hangzott:

- Kék ibolyát láttam az erdőben. El akartam lopni.

Ennyi.

Apa elkapta játékból, miközben a "lerágom a füledet" - fenyegetést kiabálta neki.
Erre ő: - Ne rágd le a fülemet, mérgező!

- Diplodocus! Hol vagy? - keresi kiabálva a dinóját. Miután sokáig nem találja, hoz egy legóspapírt, amin egy autó van, és suttogva így szól nekem:
- Ide belopakodunk! Mert elrabolták a diplodocust, és ott van benne.

Kiabál a szobából:
- Kimegyünk? Anya, él még?
- Mi él?
- A kakukk.
- Milyen kakukk?
- A fekete.
Aztán rájöttem, hogy a kerünkben fészkelő feketerigót szeretné látni.

Bottal játszik, egy kicsit megüti a szemét.
- Látod? - mondom neki. Azért ne hadonássz ezzel a bottal, mert megütöd a szemed.
- És elgurul?

Jártamban, kertemben :))

A segítségem :)

Éppen locsolni indul a dinoszauruszos kannájával.

- Lefényképezhetlek a szép kannáddal együtt? - kérdem, de meg sem áll:

- Mennem kell, itatom a virágokat - mondja.

Dióvirág. Kukac, ahogy a gyerekek hívják. Egyébként a diófa minden része gyógyhatású. A virága, a levele (csak június közepétől július végéig szedhető), a zöld dió, a rügy, a kopáncs (vagyis a burok), a diófa kérge, a dió héja, a dióban lévő "válaszfal", a dióbél hártyája, a dió maga, és az olaja is. 

Talán nem véletlen, hogy szinte minden falusi portán megtalálható volt, sajnos mostanra már sokan kivágták, mert kell a hely a tujának és a gyepnek...

Itt a kis fűszereskertem. A falon a "cserepekben" szintén fűszernövények hajtanak. Lesz itt majoranna, oregánó, kakukkfű, bazsalikom, petrezselyemzöld, rukkola saláta, zsázsa és metélőhagyma.

Lent a citromfű, a menta, a rebarbara, a majoranna palánta, levendula palánta, csombor, cola növény - ez utóbbi szintén gyógynövény, az illata teljesen olyan, mint az ismert üdítőitalnak - a zsálya, és a kerítésre pedig szeder fog felfutni, legalábbis remélem :)

Szépen beindult a menta is. Kaptam két új palántát, az egyik ananászmenta, a másik pedig csokoládé menta. Az ananászos mentának tényleg ananász-illata van, a csoki menta papírja szerint az ismert édesség illatával rendelkezik, hát szerintem meg nem. Viszont maga a növény nagyon szép. (az ananászos a kétszínű palánta, a csokis pedig a sötétzöld színű a kép jobb szélén)

Kukoricadíszeket tettem a négy tartóoszlopra, nagyon "csárda" hangulata lett :)

Mivel a kemence kéménye elfogja foglalni a másik fűszereskertem felét, ezért úgy gondoltam, hogy mégiscsak a kemence közelében maradjanak a sokszor használt fűszernövényeim, hogy egy ilyen faládába költöztetem őket, amíg ki nem növik. Ez pedig majd valahol az étel-előkészítő közelében fog helyet kapni.

Már kiköltöztek a benti szobanövényeim nyaralni egy jó félárnyákos helyre a kert mellé.

Orgona ága... :) Gyönyörűen virágzik, leírhatatlan illattal.

A kert egy részlete, középen a spenót virít. A háttérben pedig ott az orgonabokor.

Egyébként a kerítésen túl még folytatódik a kert, ugyanis úgy döntöttünk, hogy a mamáéktól megkapott hátsó kertet bevetjük és nem baromfikifutó lesz belőle. Itt is bújik már a borsó, a retek, a sokféle saláta (május királya - csak sajnos a király még alig bújt elő, nem tudom hogy lesz belőle május közepére "király", kellen már nagyon az eső - a kötözősaláta, a cikória, a jégsaláta, madárbegy saláta, rukkola. Helyet kapott az istengyalulta tök, a cukkini, mángold, és maradt egy kis hely még a paradicsom-, és paprika-, illetve egyéb palántáknak is. Így kb. háromszor annyi négyzetméteren túrhatom a földet :))

A másik részlet: retekkel, borsóval, répával.

Csavart pizzás "ropi"

A tésztája a korábban a cipónál, zsemléknél, és persze a pizzánál használt pizzatészta. A különbség annyi, hogy kinyújtottam, hosszú csíkokra vágtam, megkentem pizzaszósszal, amit hámozott paradicsom, só, bors, fokhagyma, bazsalikom és oregánó keverékéből gyártottam egy botmixer segítségével. Nem tudok pontos arányokat mondani, mindenki gyártsa a saját ízlése szerint.
Megtekertem őket, úgy, hogy az egyik végüket lefogtam, majd a másik végüket elkezdtem csavarni, míg a kívánt tekeredést el nem érték.
Sütőpapíros tepsiben pirulásig sütöttem őket:

Anyák napjára:

Minden kedves édesanyának boldog anyák napját kívánunk!

KEVÉS A SZÓ ÉS A VIRÁG,

 MEGILLET AZ EGÉSZ VILÁG!

Április, képekben: