Vasárnap volt, jó idő, illatok...
Ez így egészen idillien hangzik. De akkor jött a baj. Ugyanis egy vastag üvegpohár eltörött a kezemben, és majdnem sikerült vele levágni a kisujjamat. Ömlött a vér, a kölykök megijedtek, Keve rohant papírtörlőért, ami pillanatok alatt átázott. Én meg szaladtam ki az udvarra, megkeresni apát, hogy jöjjön segíteni, mert gáz van. Szegény mikor meglátta, totál ideges lett, szaladt az elsősegély ládáért, remegő kézzel bontogatta a csomagolást, hogy minél gyorsabban segítsen. Teljesen meghatódtam :)
És ekkor érdekes módon valami baromi nyugalom szállt meg. A bal kezemmel szorítottam a sebre nyomott papírtörlőt, néztem ahogy folyik a vérem a járdára, sétálgattam fej fölé emelt kézzel és nyugtatgattam apánkat, hogy nincs baj, nem fáj, nyugi, nyugi...
Némi tétovázás után rábeszéltek, hogy ezt bizony meg kell mutatni az ügyeleten, mert valószínűleg varrni kell. Az ügyeleten megnézték, aztán kaptam rá még egy nagy kötést, és beküldtek a kórházba, a traumatológia ügyeletre, hogy majd ott tudnak segíteni.
A vége négy öltés lett, és nagy csodálkozás az orvos részéről, hogy tudom mozgatni a kisujjamat. Szóval mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam a dolgot. A jobb kezem ugyan hiányzott egy kicsit, - már mint a melóban - de én egyébként is kétkezes vagyok, van amit jobbal meg sem tudok csinálni. (pl. fejni, gazolni, csipetkét szaggatni csak bal kézzel tudok, a bal vállamon hordom a táskát, és mint legutóbbi munkahelyemen kiderült, a felmosót is az ellenkező irányba tekerem, amikor kicsavarom belőle a vizet - Ugye, Mama? :)))
Az egyébként egy könnyítő körülmény volt, hogy az egyik régi-régi kolléganőm volt az ügyeleten az asszisztens. Meg sem ismert először, a sok fogyás miatt. Jót beszélgettünk, többek között a hogyan fogytál témáról. - Na ugye, látod, látod - mondta az ügyeteles orvosnak - lehet utána csinálni. Na, mondom ez most felhergeli velem a dokit, mielőtt az összevarrná a kezemet, szép kilátás :))) De nem, szép lett, már túl vagyok a varratszedésen, és alakul a heg is. Ja, és kaptam tetanuszt is. Hiába mondtam, hogy szerintem olyan szép tiszta volt az a pohár, semmi szükség a szurira... - csak nevettek.
Itt már gyógyulófélben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése