2014. június 14., szombat

Ballag már a vén diák...


Ez a nap is eljött. Eltelt nyolc év. Pedig pontosan emlékszem az első napra. És most a ballagására készülök... Maga a ballagás egyébként nagyon-nagyon profi és szórakoztató volt. Először ugye a ballagó diákok énekelve végigjárták az iskolát, elbúcsúztak az összes teremtől. Aztán kijöttek az udvarra, ahol már várták őket a diáktársaik, tanáraik, családjuk, barátok, ismerősök. Ekkor megálltak az iskola lépcsőjén, még egy utolsó fényképre lehetőséget adva, hiszen közös fotón már nemigen fognak szerepelni. Utána leültek, mindenkinek volt egy hetedikes segítője, aki fogta a virágcsokraikat, amikor dolguk volt, fel kellett állniuk, és kimenni a tömeg színe elé. Mert bizony ilyen is volt. Minden nyolcadikas ballagó készült egy mondattal, ami neki valamiért sokat jelent. Kiállt a mikrofon mögé, a tömeg elé, elmondta a mondatát, aztán fogott egy agyagból készült, gyurmaragasztóval ellátott levélformát, amin  a saját neve szerepelt. Ezt a levelet kellett felragasztani egy hatalmas táblára festett fa alá, mintha éppen most hullana le...
Olivérnek a mondata mi más lehetett volna: Alattad a Föld, fölötted az ég, benned a létra. Mutattam neki egy csomó, szerintem nagyon klassz idézetet, de ő ragaszkodott a fenti Weöres Sándor idézethez. Azt mondta, hogy ez a mondat jelenti neki a legtöbbet, méghozzá miattam. Számtalanszor írtam le neki, különféle ünnepek alkalmával. Megható volt...
Aztán jött a ballagás fénypontja. A tanárok minden ballagó osztályról énekelnek egy csasztuskát. Viccesen rímbe szedik minden nyolcadikas tanuló jó vagy rossz tulajdonságait, csörgődobbal, meg tapssal, furulyával kísérték.
Olivérről csupa jót énekeltek:
Megfontolt fiú Olivér, Hollári lári hó
Nyugodtsága kinccsel felér, Hollári lári hó
Lénárd a vezetékneve, Hollári lári hó
Magyarul dobog a szíve, Hollári lári hó
Hollári lári lári, hollári lári hó,
Hollári lári lári, hollári lári hó.
Utána pedig az új kemencés-teraszunkon hatalmas lakomát csaptunk, három napig folyt a bor, sült a hús, mindenki jól érezte magát és még ma is él, ha meg nem halt :)
Itt a vége, fuss el véle... (avagy Keve után szabadon: fuss el vége :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése