Nimród

egyenlőre nem hajlandó bilire ülni, de olyan előfordul, hogy a wc szűkítőn üldögél percekig. Nem pisil bele, csak ül. Aztán leszáll és kéri a pelenkát. A szókincse nagyon-nagyon bővül, szinte minden nap meglep minket valamivel. Már mondatokat is mond, nagyon édes, amikor reggel elköszön a nagyobbaktól: Szia, Aia! Szia, Keve! Igen, már a Keve-szót is kimondja, bár azért még néha vissza-visszatér a babához. De volt, hogy Keve-baba lett a megszólítás. Ha valami rosszat tesz, akkor bocsánatot kér: Bocs, Aia! És persze rossz, hogy ledőlt a felépített Logi-vár torony, de amikor ezt mondja mindenki elkezd nevetni... Nagyon édes, és imádnivaló. Tisztaságmániás, utálja, ha a keze vagy a ruhája koszos lesz. Evés közben is folyamatosan tisztogatni kell, mert teljesen kétségbe tud esni, ha rácsöppen valami a ruhájára, vagy maszatos lesz a keze. És még mindig szopik. Imádom! Jön, hogy anya, cici! És, mondom melyikből kérsz? Erre ő: Ebből! és mutatja. Ő az első gyerekünk, akinek az apja az Isten! Ha nincs itthon, folyamatosan telefonál neki, beszél róla, ha megkérdezem tőle: És te ki vagy? Rávágja: Apa! Egyik nap pedig azt mondogatta, hogy Apa hős! (és tényleg). Reggel mikor felkel én már a kávémat iszom (persze koffeinmentes) ő kijön álmosan, köszön (szia, aja), és bújik cicizni. Persze úgy kell csinálnunk, hogy a lábait be kell dugnunk a ruhám alá, a másik kezemmel pedig át kell ölelnem... És persze már felesel is: Az nem a tied! Erre ő: De! És aztán megérti, hogy nem az övé, szót fogad, hihetetlen. Ő egy igazi angyal! (még egy)