Ebédeltek a gyerekek, én közben sütöttem tovább a palacsintát, pakoltam a tiszta edényeket. Nimród a székéből hátranéz és hangosan elkezd kiabálni: - Ajtó, ajtó, ajtó - és közben hevesen a szekrényajtóra mutogat, ami nyitva volt.
- Ó, elnézést mondtam, miközben becsuktam az ajtót. Most már jó?
Erre ő rezzenéstelen arccal: Jó! (mondanom sem kell, mindenki dőlt a nevetéstől)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése