Kenyéróriás

 A hétvégén két kg lisztből készítettünk a gyerekekkel egy óriási kenyeret. A folyadék kecsketej volt, a tetejét pedig lenmag és őrölt bors csíkozással diszítettük. Nagyon nagy lett, és gyönyörű szép :) Ahogy kisült, mindenki meg akarta kóstolni, csak úgy magában, egy pohár tejjel. Belül puha, kívül ropogós volt még harmadnap is.
A recept itt most nem tudok írni, mert nem mértük a hozzávalókat. De szerintem ekkora hatalmas kenyeret úgy is ritkán sütünk, úgyhogy nem is lényeg. (legközelebb azért lemérem majd)

Kecskesajt, újra :)

Kecskesajt készült, fokhagymás-petrezselymes, olívabogyós-csomboros, és chilis. A legnagyobb sikere a chilis sajtnak lett. Ezt a zacskós, szárított fűszerként kapható őrölt chilipaprikával ízesítettem. A fokhagymás-petrezselymes sajtot  mondhatni, hogy most már minden sajtkészítésnél kötelezően kell készítenem, de úgy tűnik, hogy ez a chilis sajt átveszi a helyét. Az elkészítést módja a szokásos: felmelegítem a tejet kb. 38 fokosra. Beoltom (az én oltóm recepte: 2 liter tejhez 1 ml oltó kell, de általában a flakonon rajta van az adagolás) és nem piszkálom, nem pakolgatom, hagyom nyugodtan megaludni. Ha megdermedt, késsel felvagdalom az alvadékot, és hagyom még kb. fél órát majd kézzel jól átnyomkodom. Aztán kipróbáltam egy Erdélyi sajtkészítő ember módszerét, ami a követekező: elkezdem a lapos, széles fakanalat a fazék szélén nagyon lassan körbe-körbe keverni az alvadékot, és egyszer csak lám, a sajt-tészta szépen egy gombolyaggá összeáll a fakanál előtt. Sokkal egyszerűbb volt így, és egy darabka sajt-tészta sem maradt a savóban, tehát gazdaságosabb is. Aztán ezt a gombolyagot kiszedtem, kinyomkodtam, ízesítettem, formába tettem, hagytam jól kicsepegni és a végén jön a sófürdő, kb. 4 órára - persze a kisebb darabok hamarabb lesznek készen. (egy l vízhez kb. 10-12 dkg só - ehhez a sajthoz)

Az ízesítő anyagok szépen felaprítva, karikázva

Olajbogyós-csomboros, fokhagymás-petrezselymes és a chilis finomságok

Lekváros kiflik

A recept a lenmagos kifli receptje, annyi változtatással, hogy a sót egy nagy csipetnyire módosítottam, az evőkanálnyi helyett (azért, mert a kelt finomságok tésztájához mindig kell sót is adni). Ez ugyanis most egy édes kifli lesz, ezért a kevesebb só. Viszont szerettem volna, ha a tésztája nem semleges ízű, ezért három evőkanál mézet is tettem bele. A liszt fajtája most tk. tönkölyliszt és grahamliszt keveréke volt), a tej pedig - mivel van - kecsketej volt. De teljesen jó a finomliszt és a tehéntej is.
Ennyi volt a változtatás és mégis egy teljesen új ízvilágot kaptam. Megdagasztottam, megkelt, kinyújtottam, megtöltöttem ütésálló lekvárral (igen, ez igazából sütésálló, csak egyszer a Boltban, - igen, így nagybetűvel :) - ahol dolgoztam, kartondobozban jött ez a lekvár, és pont úgy pakolta le a szállító, hogy az első betűjét eltakarta egy másik doboz, így lett - és maradt - a sütésállóból ütésálló). Feltekertem, kifliformát hajtottam belőle, lekentem sárgával, megszórtam lenmaggal és hagytam állni még 20 percet. Előmelegítettem a sütőt és 180 fokon szép aranybarnána sütjük (illetve aki tk. liszttel dolgozik, az az alját nézze, ugyanis ez a fajta liszt már alapból barnás, és az alja képes úgy túlsülni, hogy a teteje még mindig csak halványbarna) kb. 30 perc egyébként a sütési idő, de inkább mindenki figyelje, mert minden sütő más és más.
Finom, másnap is puha, remek megoldás tízóraira az iskolába.

Az eredeti recept a Nők Lapja Desszert különszámában volt megtalálható, tejeskifli néven.

Baris alkot :)

Apa karám oldalára is készített egy szénatárolót, hogy egyszerűbb legyen az etetés. Egyik délelőtt a következő kép fogadott: :)))

Komolyan mondom, percekig röhögtem. Teljes némaságban ült ott beszorulva, a fenti kifejezzéssel az arcán, mintha azt mondaná "Na mi van, megjöttél? Kiszednél végre?" Hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek egy fűszálért, vagy egy lehullott levélért... 

Állataink

Torpedó a macska, akit a legjobban érdekelt, hogy mi sül a sütőben :)

Egy kis délutáni szieszta:

Savanyúság hordóban (beledobálós)

A következő recept már évek óta bizonyítottan működik, és nagyon egyszerű vele dolgozni.
Most újra készítettem, és közzéteszem, hiszen indul a szezon:

Egy 25 literes műanyag hordóra van szükségünk, aminek jól zárható teteje van.

A lé hozzávalói:
- 10 liter víz
- 3,5 l 10%-os ecet
- 1 csomag egész bors
- 1 csomag mustármag
- 45 dkg só, nem jódozott, hanem sima asztali
- 2 kg cukor (ezt még nem próbáltam édesítőszerrel, mert ekkora mennyiségnél nem szívesen kísérletezem, majd kicsiben kipróbálom és megírom a tapasztalatokat)

- 15-20 db babérlevél
- 6,5 dkg borkénpor
Az egészet összekeverjük és 1 napig állni hagyjuk. Beleborítjuk a jól zárható edényünkbe és belepakoljuk a savanyítandókat.
Folyamatosan lehet rakni, mikor minek van szezonja. Egyedül a zöld paradicsomot nem ajánlom, mert az megpuhul és szétmállik a lében. Egyébként jöhet minden, ami szokásos. Ha esetleg csípős almapaprikát teszünk bele, arra számítsunk, hogy a többi hozzávaló is átveszi a csípősséget. Nálunk nagy sláger a hatalmas kaliforniai paprikába töltött reszelt káposzta, (itt a káposztát lereszelés után sózzuk, hagyjuk a levét kicsorogni, jól kinyomkodjuk és úgy töltjük a paprikába. A paprikát úgy tesszük "tölthetővé", hogy a zöld szárát megnyomjuk a paprika belseje felé és tekerünk rajta egyet, így szépen egyben kijön minden). Finom még a vöröshagyma, és persze a karfiol is.
Ez a lé egyébként kb. 2-3 évig eláll, utána már cserélni kell. Ha nagyon tele lesz az edényünk érdemes egy nehezebb tányérral (én egy jénai edény tetejét használom erre) lenyomni a savanyúságokat, hogy folyamatosan a lé alatt legyenek.