Nem tűntem el...

csak egy kicsit. Úgy gondoltam, hogy így télen nem nagyon tudok újat írni, csak azt amit már tavaly is és azelőtt is írtam. Nagyon-nagyon várjuk már a tavaszt, szerintem még ennyire soha nem éreztem hosszúnak a telet. Vagy inkább ezt a rengeteg esőt. Mert az, hogy hideg van önmagában még nem lett volna baj, de ez a rengeteg reggeltől-estig, estétől-reggelig tartó esőzés ez teljesen depressziós hangulatba hozott, szerintem mindenkit, nem csak engem.
De most, már második napja süt a nap, lehet bóklászni, tenni-venni az udvaron, végre már látom az alagút, vagyis a tél végét...
Az utolsó egy hétben az események is felpörögtek, kezdődött Keve fiam 10. születésnapjával, amire - mint mindig - itthon sütött tortával készültem. Illetve sütött, meg hűtött tortával, ugyanis kettőt készítettem, gondoltam magamra is :)

Az egyik a már korábban készített fekete erdő torta volt azzal a különbséggel, hogy sehol nem találtam az erre a célra elrakott meggybefőttet, így az mi tortánk epres-tejszínhabos lett.
Hét tojásból készült a piskóta, amit ugye kakaóporral (1 púpos evőkanál) színeztem barnára. Ezt kapcsos tortaformában készresütöttem, kihűtés után pedig keresztben három részre vágtam. Az alját visszatettem a kapcsos formába. Cukormentes növényi tejszínhabot felvertem zselatin fix-szel (a zacskón található az utasítás, hogy mennyi tejszínhabot, illetve tejszínhabos krémet képes megszilárdítani egy zacskó zselatinfix, meg hogy mikor tegyük bele). A formába fektetett első szelet piskótára cukormentes, vízzel higított eperszörpöt locsolgattam, ügyelve, hogy ne áztassam el a piskótát ez kb. 4-5 evőkanálnyi mennyiség lett) erre került az elkészült krém 1/3-a. A krémre pedig vékonyan felszeletelt eperszeletek kerültek, annyi, hogy befedje az egészet egy rétegben. Erre jött a második szelet piskóta, szintén locsolás, krém második harmada, eperszeletek. Aztán jött a hamradik piskótaszelet, locsolás, és erre a krém harmadik harmada. Itt most félre kell tenni hűteni a tortát, hogy a zselatinnak legyen elegendő ideje megszilárdítani a krémet. Ez nekem kb. 1,5 óra volt.
Lekapcsoltam a forma oldalát, újra tejszínhabot vertem, de most már jóval kevesebbet, hiszen csak az oldalát kell bekennem, illetve a tetejére kell egy kevés a habkupacos diszítéshez.
A habkupacokat nyomózsákkal készítettem, de simán megteszi egy nylonzacskó is, aminek az egyik sarkát levágjuk. Ez a vágás ne legyen túl nagy, hiszen akkor nem tud a hab szépen "tekeredni", mivel a habcsík átmérője pont akkora lesz, mint amekkora a lyuk átmérője. Ha ez elég kicsi, akkor még írni is lehet vele.
Erre tettem eperszeleteket, majd marcipándíszekkel diszítettem. Mintha előre sejtettem volna, hogy epres lesz ez a torta, olyan  boldog születésnapot feliratot vettem, amihez marcipánepreket adtak.
Aztán a tetejére csokit forgácsoltam, díszként. Egyébként az oldalára is szoktam csokiforgácsot tenni, de mivel ez most cukormentes csoki volt, nem maradt... (megettem, na :)
A béka a tetején pedig az úszásra utal, igen ez egy kicsit erőltetett gondolatmenet, de sajnos ezen a téren a marcipándísz-választék igen csekély volt. (Walt Disney fan lehetett aki levette az árut, mert a Százholdas Pagony összes szereplője tömegesen volt jelen :)

Itt még a formában

Itt pedig már az oldala is behabozva :)

10 gyertya :)

Az ünnepelt

A cukormentes tortáról pedig a következő bejegyzésben írok.

Utóirat: Kedves Keve! Nagyon-nagyon boldog születésnapot kíván neked az egész család! Nagyon szerettél volna hozzánk születni, (elsőre megfogant :)) és remélem mi megháláljuk ezt a hatalmas bizalmat. 

Büszkeséget hoztál az életünkbe, nem keveset! Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy én lehetek az anyukád!!! Szeretünk, nagyon-nagyon!!! Legyél olyan boldog, ahogyan azt én kívánom neked!!!

Találtam egy idézetet, amit nagyon igaznak gondolok, fogadd szeretettel:

"Csakis akkor beszélj, amikor kell,

s felét mondd annak, amit gondolsz,

csakis azt írd le, amit aláírhatsz,

és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz.

Sohase feledd, hogy a többiek számítanak majd rád,

s hogy te ne számíts rájuk.

Ne becsült a pénzt se többre, se kevesebbre annál,

amennyir ér: a pénz jó szolga, de rossz úr."

Alexandre Dumas